|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Dédnagypapám alap ötlete,én átírtam.
Szomorú az az út,
Oly ember lelkében,
Kinek küzdelmekkel telik el élete,
És hite elvész az éj sötétjében.
Milyen lehet az az út
Az ember életében
Melynek nincs célja, jövõje
Mert vakon jár és nem lát a jövõbe.
Céltalan az az út,
Az ember életében,
Mikor lassan halad a fényben,
Vagy bukdácsol az éj sötétjében.
Nehéz lesz egyszer az az út,
Az ember életében,
Melyet magányosan jár,
És egyre jobban csügged a semmittevésbe.
Rövidül egyre az út,
Ahogy az idõ halad.
A jóból soha semmit nem látott,
Az életébõl vajon neki mi marad?
És végül véget ér az az út,
Melyben többé nem járhat,
És úgy telt el egész élete,
Hogy emlékeiben se jó se rossz nem maradt. |
|
|
- augusztus 06 2008 10:18:42
Kedves Lilyen!
Nagyon figyelemre méltó és megfontolandó gondolatokat írtál le versedben. Bizony, aki az útját egyedül járja az életben, akinek nem jutott se jó, se rossz, annak nincs is igazi értékítélete.
Rövidülhet az út, amelyet jár, miközben a könyörtelen idõ egyre csak szalad. Sok igazság van ebben!
Nagyon tetszett a vers!
üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 06 2008 12:02:58
átélhetõen szép gondolatok....fiatal lélekkel megfogalmazva...gratula mine |
- augusztus 06 2008 17:40:54
Bölcs ember lehetett a dédnagyapád. Nem tudom, hogy a gondolatokból mennyi az õvé és mennyi a tiéd, de mind kettõtöknek csak gratulálni tudok. Nagyon tetszett a versed.
Üdv: József |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
