|
 Vendég: 36
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Húrtalan hegedû dala sikolt,
Titkokat suttog az éj,
Õsz hegedûs balladát költ,
Sötét éjben vonyít a szél
Öreg kézben,fekete éjben
Kopott tollszár csikorog,
Hideg szívben,õsi vérben
Ódon kardvas forog
Soha nem volt létezõ,
Örökké élt,halva született,
Nem volt háza,nincs temetõ
Mi befogadja napra-éjre
Húsból volt a lelke,
szellemtestét nem érte fény,
Ha utazott,állt egyhelyben,
Nem érte se bánat,se kéj
Húrtalan hegedû pendül halkan,
Dalol búsan a néma hegedûs,
Õs öreg kõ kripta fal
Sosem volt gúnyból embert ûz |
|
|
- augusztus 06 2008 08:14:09
Már maga a vers címe is sokat mondó...felkeltette érdeklõdésemet! 
Nagyon tetszik, amit írtál és ahogy írtad...az ellentétek egybefonódása pedig különös hangulatot kölcsönöz a soroknak...legalábbis számomra:
"Soha nem volt létezõ,
Örökké élt,halva született,"
Üdvözlettel:
BeYu |
- augusztus 06 2008 08:25:57
Nagyon szép lett a versed! Gratulálok! Nóri |
- augusztus 06 2008 12:07:39
 szó nélkül....szeretettel:mine |
- augusztus 06 2008 12:56:43
Köszönöm nektek. |
- augusztus 06 2008 23:07:19
Elgondolkodtató képek - tetszett a versed, nagyon különleges húrokat pengetsz.
Üdv: Magdi |
- május 06 2010 16:42:24
Szia, igaz, már nagyon több, mint egy éve közölted le versed, de valahogy mégis megtaláltam és nagyon tetszett! Gratulálok! Üdvözletem: Ekka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
