|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Bárban ülve,
papírt hajtogatva elmélkedvén,
skórpió?madár?
De csak nevetünk,
létrejött egy madár:
a képzelet szárnya, a béke jelképe.
Szárnyalj, szárnyalj!
Nézz ne csak láss!
Ne csak a körutat,
hanem a hulló hópelyheket,
a sárga fényben csillogó csillagokat,
a tisztaság darabjait.
Mindegyik egy egyéniség,
bár hasonlóak mégis különböznek.
Minden ember egy hópehely,
tisztán születünk,
majd tehetetlenül zuhanunk, hullunk az égbõl,
akár egy-egy angyal.
Nem tudjuk mi vár ránk,
mi végre születtünk. DE vagyunk!
A szél sodor minket,
ismeretlen sors, mint szél.
hova?
itt?
véletlen?
van párja mindegyiknek?
S csak hullanak a hópelyhek szakadatlan,
hallgatunk könyörtelen... |
|
|
- augusztus 07 2008 09:17:38
Néha-néha el-elfilozofálgatunk, magunkban, csak úgy magunknak. Sokszor nincs is foganatja a kimondott szavaknak!
Tetszett az eszmefuttatásod, kedves Alesia!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 07 2008 11:47:57
[b]Szia
Jó...jó...egész jó, ez az éjjeli filó...egy õszinte ,magvas mondandó
Gratulálok,igazán remek
Üdv.-[/b]szí. |
- augusztus 07 2008 21:25:03
az eszmefuttatás jó, bár kissé idealizált. ez a páros dolog mindenképp. senkinek sincs nagy Õ-je, csak talál -ha talál- egy másik embert, akivel passzol, de lehet, hogy másvalakivel még jobban passzol vagy egy harmadikkal... és szerintem egyáltalán nem tehetetlenül zuhanunk, vagyis már aki... de sokan biztosan nem, mert akkor nem ott ülnének, ahol ülnek. különbözõek vagyunk. de alapjában véve tetszik az egész. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
