|
 Vendég: 41
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Fiatalon halt meg, élete virágában,
Nem ismertem Õt, nem voltam világában,
De mégis megsiratom, ha látom az arcát,
Örökké bevésem emlékeimbe hangját.
Vágy, remény, bölcsesség és tisztelet volt benne,
S még valami, - mi bárcsak mindenkiben lenne,
De most vége, elment és mi siratjuk voltát,
Már sosem vágja fel a szülinapi tortát.
Feltámadt a szél és magával vitte Õt is,
Egy kicsit szétszórt lelket, minek szíve nõtt is
Minden egyes nap, és akkor feltámadt a szél,
Ilyenkor egy gyertyaláng ismét homályba vész.
Elvitte az ár, kegyetlenül rázúdult,
A hír hallatán emberek száza búsult,
Mi Õt embernek láttuk és nem holmi sztárnak,
S most élete ajtajára lakatot zártak.
Keresheted Õt, de nem találod sehol,
S ha nem is látod már, de mi tudjuk: Egykor...
Hát búcsút intünk Neki, s vele együtt a múltnak,
Nézzük, ahogy hollók ég felé egy szívet húznak.
Bizony testvéreim, vége a dalnak,
Elutazott tõlünk, messzire, arra
Hol talán nem kísérti harag és ború,
Emlékeinkben sírja Világkoszorú. |
|
|
- augusztus 07 2008 08:08:15
Kedves Flaminia!
Ne haragudj, de nem tudom, ki az a K. C., minden valószínûség szerint annak ama személy nevének kezdõbetûi lehetnek, akirõl a versben írsz.
De ettõl függetlenül nagoyn szépen, pontos rímekkel alkottad meg ezt a szép megemlékezõ verset!
Szomorúságával is szép!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 07 2008 18:59:04
Nagyon szép megemlékezés és egyben búcsú vers, szívbe markoló sorok…el is szomorított… 
Nagyon megtetszett ez a sor:
„S most élete ajtajára lakatot zártak.”… |
- augusztus 08 2008 04:46:15
Igen, Kedves Zsuzsanna, eltalálta. :]
Valahogy úgy éreztem, hogy nem lenne jó leírnom a nevét. Ez amolyan félelem-bánat kotyvalék odabent. :] Kicsit talán gyerekes is, de nem baj. :]
Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat! :] |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
