|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tegnap boldog fényei,
Átjárják színes álmaim,
S egyre inkább keresik
Szívem néma vélt vágyait.
Én mindenért hálát adok,
Örömért, könnyért, s Érted,
Hogy nap, mint nap szüntelen,
Az én semmi életem félted!
Virágok szirmaként hull,
Élet igéjébe vetett létem,
S midõn eljön a rút sötét,
Megnyilva adom fényem.
Nem bánthat többé senki,
Ne félj, kezem érted dolgozik,
S egy nemes, boldog célért,
Hogy téged , Téged tudjon hordozni!
Nem kell nékem köszönet,
Elég, ha csak rám mosolyogsz
Én már akkor is szívnek szavával,
Csak te Rád gondolok!
|
|
|
- augusztus 07 2008 08:03:55
Nagyon kedves, az önzetlenségrõl szóló vers, kedves Szilárd!
Egész életünkben sokakért (fõleg a családtagjainkért, szeretteinkért) minden köszönet nélkül végezzük dolgaink. Másokért tenni - ez mindennek a lényege.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 07 2008 18:53:10
Nagyon szép vers, ahogy az önzetlenség is az...kár, hogy sokan már nem így gondolják!
A mosoly pedig többet mond minden szónál, mert az biztos, hogy szívbõl jön! |
- augusztus 07 2008 18:57:26
egy finom lepkeszárny vállon érintett...amint a versike végére értem... jó érzés...mimone |
- augusztus 08 2008 12:52:36
Gyönyörûen megfogalmazott, szép vallomás! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
