Minden dobbanás egy érzés születése, s halála.
Érzéseid növekvõk, reménnyel teliek...
Filmszakadás.
Felriadsz nyugodt létedbõl,
nem találod helyed.
A dobbanások egyre sûrûbbek,
növekszik benned valami megfogalmazhatatlan.
Követhetetlen.
Szeretnéd tudni mi történt,
de valami köd ellepi tudatod.
Kapálódzol, de nincs fogódzkodó.
Délibáb.Bízol.Tévedsz.
A köd elszáll, s rémálmodból ébredsz.
Ülsz az ágyad szélén szíved törött darabjait szorongatva.
Próbálod összerakni, de reménytelen.
Könnyed hull a darabokra.
Nincs segítség.
Magad maradtál, és a magány.
Könnyeid talán segítenek,
a darabok újra összeállnak.
S Te újra önmagad leszel.
iytop - augusztus 09 2008 18:47:59
Hát igen,ha a feszültségeket le lehet vezetni... legyen az köny,
akkor egy kicsit megkönnyebbülünk,de ne tul gyakran könnyezzünk.
Torma Zsuzsanna - augusztus 11 2008 09:39:45
Kedves Alesia!
A könnyek sokszor segítenek, hogy szívünk megnyugvást találjanak. De nem mindig. Ezért könnyek helyett inkább cselekednünk kell, ha lehet!
Üdv.: Torma Zsuzsanna