|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Magamba nézek: mély ez a kút
zuhan sebesen a gondolat,
hanyagul dobta belém a kíváncsi öntudat.
Kérdõjellé görbül, ahogy egyre,
mélyebbre ér a szívembe, ami itt benn
dobog monoton,mint váltók
a döcögõ vonaton, egy hosszú úton,
hol könyököl az unalom.
r30;és nézem, egyre bámulom magam
igen, a gondolat már-már rohan
bennem a kútba, hogy megfejtse újra,
hogy ki vagyok én, mert egyszer már tudtam,
mikor anyám karján tejszagún aludtam.
De rég volt, azóta kútkávámat
oly magasra rakta fel az idõ,
hogy nem hallom csobbanását sem,
ha belézuhan egy gondolatnyi kõ.
Igen, már azt hiszem, túl mély vagyok,
néha magamtól fojtogatva fulladok,
lelkem olyankor, mint kolibri szárnya,
úgy verdes e testben a hús- kalitkába,
hová az Isten nem tudom mért rakott,
hol néha úgy érzem magamra is hagyottr30;
De mégis, nézem ezt a mély kutat
talán a fenekén a halál most mulat,
hisz ha ott van, úgy sem látom,
mint éjszakába akasztott fekete kabátom,
olyan az egyszínû halál,
tágra tárt szemem, rá nem talál.
És nézem ezt a mély kutat,
bennem már negyvenévnyi indulat
forr, mint vulkáni magma,
tudjam meg végre ki vagyok,
de még ma!!!
S bámulom ezt a mély kutat,
a gondolatnak csobbanása sincs,
már nem kutat,
mert rám talált a felismerés,
ami több, mint kósza feltevés:
Mert fa vagyok én, melyben erdõ lakik,
ezerszínû egymásba ölelõ rengeteg,
õsapáim, õsanyáim a Tóth atyafik
törzsembe égetett jele rengeteg
üzenetét hordozom,
én ki a mély kutat,
már mosolyogva bámulom.
|
|
|
- augusztus 11 2008 09:17:39
Örülök, kedves Janus, hogy ilyen szép verset olvashattal Tõled, és örülök a felismerésnek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- június 06 2009 19:50:27
Szia!
Nagyon köszönöm!
Janus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
