|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Széthullott világ ölel keresztül a mindenen,
Szilánk darabok szórják vissza csak a fényt.
És álmomban melletted álmodom a lényt,
Ki elmondja, megsúgja, hogy Te voltál a mindenem.
Az idõ nekifeszül a mennyezetnek,
S onnan tekint rám a pillanat,
Melyet neked szentelek, s zsebemben ott van minden gondolat.
Mélyen hallgatva üvöltök a szellemeknek.
Csak fény leselkedett rám az ajtóból,
De szilánkosra tört, s megvágott egy árnyékot.
És láttam a nemes állat és az ember közti kapcsolatot.
Gyönyörû volt, szinte sírtam tekintetétõl, s alakjától.
Abban a pillanatban benne volt a fájdalom, s az elmerengés,
Én csak ültem, és hagytam, hogy fogva tartson.
Vártam, hogy ez a kapcsolat, egy fátylat rámhajtson.
Akkor hozzám ért a szél, s kizökkentett a lengés.
Zsibbadt szilárdság simogatja aurám,
Rácsaim takarják elõled az öntudatom.
Párnám rég látta már, ahogy könnyemet hullatom,
S a tûz már nem látja, hogy hullik a hamu rám. |
|
|
- augusztus 11 2008 08:29:39
Nagyon szép, kedves Ephix!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
