Napkorong

Újra sétáltam a pataknál Füreden.
Az erdei úton emlékek sétáltak mellettem.
Egy lány jött velem, kinek ragyogott a szeme,
És boldog szívvel nézett minden új nap elébe,
Mert könnyes mosolyára mosolyoddal feleltél.
Láttam csókokat, öleléseket, ellopott perceket,
És éreztem, lelkemet fájó könnyek öntik el.
Ajkam azonban nevetésre görbült mégis.
Te voltál, akitõl szeretni megtanultam,
Kinek ajkáról az igaz szerelmet ittam.
Mégis eltévedtem az ösvényen, mely
Hozzád visz, egyetlen szerelmem.
Önáltatás volt kezdettõl álmunk,
De mi, kedves, mégis álmodtuk,
Nem törõdve a bûnös világgal.
Én már nem várlak téged, drága,
Csak gondolok rád minden nap.
Bennem élsz örökké tovább.
Hiába már minden, elfeledni
Nem tudlak. Te voltál, kire
Mindig vártam, kitõl örök
Boldogságot kaphattam.
És bár nem vagy velem,
Csakis téged szeretlek.
És még a múltból kapok
Életet új holnapokhoz.
Próbálom elfeledni
A bánatot, s kezdeni
Valakivel új életet.
Szép lassan a sebek
Is begyógyulnak,
És a vaksötétben
Újabb fények
Gyúlnak, már
Ég egy kék
Szempár
Lángja.
Mégis,
Úgy fáj,
Hogy
Ahelyett
A boldog
Lány
Helyett
Csupán én
Emlékezem
Füreden.

Hozzászólások

Magdileona - augusztus 11 2008 06:41:47
Szép visszaemlékezés, ugyanakkor jó látni a reményt, s a megújulás hitét...
Szeretettel: Magdi

Torma Zsuzsanna - augusztus 11 2008 08:17:22
Kedves, szép, bár szomorú visszaemlékezõ vers, kedves Loretta!
Üdv.: Torma Zsuzsanna

mimone - augusztus 11 2008 14:31:16
a forma engem is elvarázsolt....nekem ez adta a dinamikáját...így végigjött az áramlat,ami Lorettát is kisérhette ezen emlékek közben...én ezt éreztem...nagyon szépet írtál...

sziszifusz - augusztus 11 2008 21:01:21
Gigantikus formáid lenyûgöznek.
De vigyázz! ne menjen a tartalom rovására.
Nagyon tetszett!

loretta - augusztus 11 2008 21:24:11
Köszönöm szépen nektek! Igyekszem, Szisz, hogy ne így legyen!