Nem adom fel.
Szüntelen kutatlak, megyek utánad.
Nem adom fel.
Illatodat érzem, és megmarkolnálak.
Fogva tartanálak,
De illatod markomból a szél elragadja.
Ölelném hangod,
De a távoli ûrben szétfoszlik a lantja.
Szám szorítanám,
Hogy nektár csókod ne illanhasson el.
Látványod exponálom
Hogy mosolyod senki ne rabolhassa el.
De szerelmes szavad
Elszállt, s érintése szívembe verte gyökerét.
Vad szeretkezéseink
Pillanatai mind csak megfoghatatlan emlékkép.
Megértettem mára,
Ha szíved enyém is, ám szabadnak születtél.
Megértettem mára,
Hogy foghatatlan valóságod az, mit elém letettél.
Maradj hát szabad,
Hogy naponta tudjam és érezzem közelségedet!
Maradj hát szabad,
Mert te már így szeretsz, csak én is szerethesselek!
szhemi - augusztus 12 2008 18:09:23
Szép szerelmes vers és nagyon sok igazság van benne.
Úgy szeretni, hogy a másikat szabadnak hagyni, ez nagyon fontos.
Tetszett a versed.
Üdev: József
