Mint mindenki mást engem is eltalált
az a bizonyos vágy, az a különös érzelem,
melyet minden ember csak egyszer kérhet.
Egy szép napon találtam meg Õt, persze nem tudta,
hogy minden napom attól kezdve csak fájdalom.
Sose érdekelte szívem hangos üvöltése,
csak elment mellette s vissza se nézett.
Nem értettem miért nem szerethet?
Talán nem tetszettem? dehát rám se nézett,
Honnan tudhatná azt, hogy nem lehetünk egyek?
Most már mindegy, szívem három évig csak fájdalom,
szemem sír, lelkem már nem hallom.
Tönkretett a szerelem...Hát ezt érdemlem?
Egyszer egy szép napon megtudom,
S lelkem talán újra hallani fogom.
, de hiszek neked 
