Múlnak a másodpercek,
pereg az idõ.
Te csak ülsz meredõn,
hallgatod a kattogót.
Gondolatok cikáznak szüntelen,
ahogy az egyik születik, úgy hal a másik.
Múlnak a másodpercek,
pereg az idõ.
Megfoghatatlan.
Visszamennél. Nem lehet.
Tehetetlen.
Egy versrészlet jut eszedbe,
"Keep smiling! s ne kérdezd senkitõl, hogy miért"
Nagy emberek halnak, nagy emberek születnek.
Tik: egy ember meghal,
Tak: egy ember születik.
Múlnak a másodpercek,
pereg az idõ,
a megfoghatatlan száguldó.
szhemi - augusztus 12 2008 17:41:27
Sajnos az idõt tényleg nem állithatjuk meg. Ez a sors, valaki elmegy, valaki születik. Nagyon szépen megírtad.
Tetszett a versed.
Üdv: József
voyager - augusztus 12 2008 18:20:13
Szia!
Engem kicsit zavar a "meredõn és kattogó" szó,de ezt leszámítva jó kis vers!
Üdv.
v.
Alesia - augusztus 14 2008 13:31:12
nagyon szépen köszönöm
