Életemnek letelt az eddig tizennyolc éve,
De ezután se találtam a nagy Õ-re.
Viszont ma már fél éve hogy ismerem,
Azt aki a legtöbb szeretetet adta életemnek!
Már kezdet kezdetén éreztem felõle mély érzelmet
De a távolság tiltotta én tõlem.
De ma már nem számít e nagy távolság,
Mert nagyot nõtt a szerelmi láng.
Ami már a végtelenséget is teljesen átlépte,
S õ lett életem nõje!
Mert szeretem ezt a lányt teljes szívembõl,
Mert nem csak én akarom így hanem a teremtõm!
És õ olyannak fogadott el amilyen vagyok,
S õ a legszebb akinek az Isten eddig életet adott.
Õ lenne az elsõ az életemben,
De nem is baj ha csak az egyetlen,
Mert én azt érzem,
Hogy vele leélhetném egész életem.
Õ az akiért odaadnám az életem,
Mert õ dobogtatja jégszívem
Õ lehetne életem boldog párja,
S gyermekeim anyja.
Mert õ az univerzum legszebb nõje,
Életem Ivettje!
Artemiszia - augusztus 12 2008 22:34:52
szép gondolat, kíváncsi vagyok tíz év múlva is így gondolod-e... nem rosszindulatból mondom, csak sokat éltem huszonpár év alatt...
Üdv!
