|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Este van végre, langyos este,
Gyere kedves, sétálj velem,
Kisebbenk t?nik a Nap teste,
Nem fogunk izzadni, fogd csak a kezem!
Figyeled azt a két karcsú fát?
Egymás felé néznek s hajlanak...
Ahogy haladunk a parkon át,
Lágy hangját halljuk kedves varjaknak.
Olajfák illata árad a légben,
én pedig mosolyodat iszom,
Vártam már ezt, titokban, régen,
És most tényleg engem szeretsz, engem, bizony.
Leülünk a stégre, vízbe ér a lábunk,
Kezem még mindig kezedben,
S közben összeér a vállunk...
Már nem véred van: én folyok az eredben.
Olyan varázslatos arcodon az alkony,
Talán apró tündérek vigyáznak minket,
S még két-három év és a karodban alszom,
Addig ránk izzó csillagok csodákat hintnek.
Veszteg maradok, csöndes egészen,
Nincs is most mászkálós kedvem,
Nem üvöltök, nevetek, vadulok merészen,
Pihen és lenyugszik a lelkem.
De megmaradtam csillogásként szemedben
És minden szavadban én beszélek,
minden álmod ott lüktet még a fejemben,
S így maradunk, egyek, míg a Földön létezik az élet. |
|
|
- július 21 2007 16:28:30
Nagyon tetszik a versed, szerintem jól sikerült nagyon!
MissinG |
- július 21 2007 16:28:38
Igazi andalító zene ez a vers, mint a nyugalom és béke szigete és az egymásra találás szerelmi története.
Tibor |
- július 21 2007 21:00:06
Elringatott a versed.Érdekes volt, hogy miközben olvastam, a képeid amiket elénk tártál. olyanná tették, mintha narrátor hangján hallottam volna a szavakat.
Szép volt!Kriszti |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
