Sötét barlangok mélyén
kitágult riad szemekkel
remegve bújok
fogam vacog.
Nincs forrásvíz mi szomjam oltaná
ûzött vadként odúkba rejtezem
Néma csendben hideg hallgatás
vérerekben dübörgõ félelem.
Görcsös karmok húsomba szántanak
Vörös folyam mossa el kínomat
széthulló gondolatok hûlt helye marad
elmálló rothadt húscafat.
Nehéz dohos szobák rejtekén
vadul dobogó szívvel
saját alvadt félelmemben
vergõdve, megfulladok.
Torma Zsuzsanna - augusztus 14 2008 08:08:05
A bezártság, a magány és a szeretet utáni vágy csendül ki versedbõl. Szép, de nagyon szomorú, remélem a rettegés hamar végetér!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
denes - augusztus 14 2008 15:44:39
Hûha! Félelmetes voltál Crysty.
loretta - augusztus 14 2008 20:36:39
Egyetértek Tiborral. Nagyon szenvedélyes, nagyon klassz lett!
