|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Felkelt a nap és beindul a gép,
Tesszük dolgainkat, mint aki ép...
Mûködik a tévé és szól a rádió,
Az utcán ugyanúgy döng a kukásautó...
Indulnak a buszok, köszön a szomszéd,
Mosolygok, beszélek, dolgozom a létért.
Szívem se szakadt meg, vajon hogy lehet?
Elviselni csendben - vajon miért lehet?
(1993) |
|
|
- augusztus 14 2008 10:36:22
Ezek bizony a dolgos hétköznapok! |
- augusztus 14 2008 10:57:56
Szívszorítóan szép... Én is átéltem már, sajnos... |
- augusztus 14 2008 11:15:47
Denes, igazad van, honnan tudhatnád, hogy egy munkanap miatt nem kesergek annyira, hogy verset kelljen írnom - hisz nem derülhetett ki a versbõl... úgyhogy lábjegyzetként megírom, hogy ez bizony nem egy munkanap miatti padló, hanem egy elõzõ esti kõkemény és lealázó szakítás miatti depi volt.
Köszönöm mindkettõtöknek! |
- augusztus 14 2008 11:54:30
Kedves Magdileona!
Én már sejtettem a második sor végét olvasva, hogy nincs minden rendben, amikor azt írod.. "mint aki ép".
Én éreztem, hogy valami érzelmi válság vezetett oda, hogy megírjad ezt a verset. Csak nem tudtam pontosan én sem, hogíy mi!
Ugye, az ember mennyi mindent el tud viselni. Ez a válasz az utolsó sorban írt kérdésedre. Azt is kibirjuk, amit nem is gondolnánk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 14 2008 14:38:01
Kedves Magdileona!Ismerõs az érzés hiszen a napok telnek, s a létért hogy fenntartjuk magunkat valamibõl, dolgoznunk is kell, mely idõvel megszokottá sõt unalmassá válik és elszürkülnek a hétköznapok.Üdv:Eve |
- augusztus 14 2008 20:32:04
Többet elviselünk, Magdi, mint gondolnánk. Így teremtettünk. Nagyon szép lett.  |
- augusztus 14 2008 22:02:07
Köszönöm mindenkinek!
Zsuzsa, neked külön az empátiát. Mindez régen volt, de ezerszer több oka volt a vers megírásának, mint egy fárasztó munkanap utáni reggel. Akkor úgy gondoltam, soha nem lesz már semmi olyan, mint volt. S hogy mégis úgy nézett ki a reggel, mint egyébként - hát ez egyrészt kiborított, másrészt viszont ráébresztett, hogy megy a világ tovább. |
- augusztus 14 2008 22:50:16
Csak egy pont vagyunk a világban, bárki nélkül megy tovább.
De mégis, saját világunkban mi magunk vagyunk a centrum. Teis, Én is.
Fájdalmaink nem egy pont fájdalma, hanem egy zárt kis világé.
Ezeket az érzéseket váltottad ki bennem.
Köszönöm: Szisz
Írtam neked a mai "versem" alá |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 12. kedd,
Klára napja van.
Holnap Ipoly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
