Bús éjjelnek csendjében
A nyitott sötétben álló ajtó templomán
Bevilágít a Holdsugár.
Falon fáklyák sugarai sárgán néznek
Megvilágítják a templom minden sarkát ,s benéznek
Virítnak, meglátják a szószéket.
Az elhagyatott éji csendben
Ott az Oltár melletti bevágott részben
Térdepel egy angyali báj.
Egy gyermek, a Szûz-Mária oldalán
Figyelve a faragott képet, kit az imádság éltet.
Szavaknak zümmögése visszhangzik a testben
Templomban a sercegõ fáklya fényében
S az illatot árasztó tobozok
Keverednek, hol a hervadt másnapos virágok.
A gyermek kis kezét kulcsolva suttogott, imádkozott.
Ott a mélyben sötéségben
Állt a gyermek mint egy szent
Könyökölve, s álla mellén
Kereszt mellett keze, keresztet vet.
S mintha megvilágosodna minden
Szétloccsan a mennyei fény
Egy örzõ angyal megkérdezi
Mi hiányzik néked, te földi lény?
Õ nem hallotta, mert még kicsi
S mikor kinyitotta szemét, hátranéz...semmit nemlátott
Az õrangyala csak ment, ment és kiáltott:
Szeretlek úgy, mint egy hulló csillagot.
