Csak nézem ahogy madár száll a
válladon,
Ahogy csend honol és nyugalom nyugszik az
alkonyon.
Csak csendet,egy rezzenésnyi szót
sem,
Halkan,szinte némán száll
fenn.
A madár amely késztetésre bírja a
múltam,
Nyugalmat ad, s vígasztalt
unalmat.
Csak nézem amint eregeti felém
szárnyait,
Kibontja majd elröppenti megfáradt
álmait.
Még utána nyúlok mintha szálltában megfogni
tudnám,
De õ sejti hogy ezernyi érzelem,ezernyi út
vár rám.
Elmondanám ha tudnám miképpen szállnék el
innen,
Azért,hogy ne legyek azért hogy feledjek
mindent!!!!
Torma Zsuzsanna - augusztus 15 2008 08:22:00
Kedves Hajnicska!
Elmondhatod, hogy miképpen szállnál el innen, azért, hogy ne legyél itt, és hogy feledj mindent.
De én inkább azt javasolnám, hogy ne szállj el idõnap elõtt, majd annak is eljön az ideje, amit úgysem tud egyikõnk sem megakadályozni!
Légy velünk még sokáig és írjál még nagyon sok szép verset. Szóljon a dalod vidámabban. Hiszen úgyis egyszer élünk... ezen a földön..!
Üdv.: Torma Zsuszanna
