|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Ülj mellém most kedves,
néz a szemembe.
Látod a csillogást benne,
az átható fényt, mi megérint
és magához vonz megint.
Zárjuk magunkra a csend kapuját,
hisz némán is értelek,
beszélnek helyettünk az érintések.
A ki nem mondott szavak,
új reményt álmodnak.
Csukd be a szemedet.
Érzed? Tágul a mindenség és repülünk,
a fodros felhõk felett megpihenünk,
meglátunk mindent, amit akarunk,
s testünkbõl kilépve egymásba zuhanunk.
Szeretném megállítani az idõt,
ne múljanak el ezek a pillanatok,
ne jöjjenek megint a szürke hétköznapok,
maradjon meg ez a csoda örökre,
lépjünk át a bajokon vígan-nevetve.
Most minden olyan szép,
nem kellett hozzá más, csak egy ölelés,
egy apró csók, vidám nevetés,
a tudat, hogy egymásé vagyunk,
együtt élünk és együtt halunk.
Ez már szerelem.
Felébredt vágyunk õrült viharában,
együtt forgunk egy vad táncban.
De nem. Itt ülsz mellettem kezem kezedbe téved,
elrakom szívembe örökre, e gyönyörû képet. |
|
|
- augusztus 15 2008 20:18:19
Kedves József ! gyönyörû pillantokat perget a filmvászon elõttem, ahogy olvasom csodálatos versedet.
Gratulálok, jó volt olvasni.
Szeretettel: marica |
- augusztus 16 2008 09:26:00
Kedves Marca!
Nagyon örülök, hogy olvastad a verset és annak is, hogy tetszett.
Üdv: József |
- augusztus 16 2008 13:51:47
gratulálok, nagyon eltaláltad, az ilyen pillanatokat a legnehezebb tökéletesen megfogalmazni, neked sikerült |
- augusztus 16 2008 18:38:13
Kedves Alesia!
Köszönöm, hogy olvastad a verset és örülök, hogy tetszett.
Üdv: József |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 15. csütörtök,
Teréz napja van.
Holnap Gál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
