"Elér-e hozzád hangom, a szivedhez,
E nagy, bíbor virághoz" réveteg:
"Milyen volt" libbenésed, mint ki vetkez
Halált a lelkemért. S ha tévedek?
Ha mégse várna Gaudi, déli róna,
Halászhajónk a lomha, bús Tiszán?
A "Tartozik" rovatba: csillagóra.
S "Nakonxipán", talán "Nakonxipán"!
(Juhász Gyulát és a Gulácsi Lajosnak c. versét idézem... Molnárné az elsõ feleségem kolégájának az özvegye volt, egy csodálatos kislány fõkönyvelõ anyukája...)
reitinger jolan - augusztus 17 2008 11:00:14
Már nem szólok semmit.
A könyvelést versbe vinni, tartozni és követelni, az életben is lehet, sõt!
Szeretettel Joli