|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Legyek vagy ne?
Ezen gondolkodom,
akár Hamlet,
a választ nem tudom |
|
 Gy
„Költő leszek majd, világhírű, meglásd,
te meg a múzsám, verset ihlető.
Szentül fogadjuk: nem hagyjuk el egymást,
összekovácsol érzés és idő. |
|
 Gy
Mint én, úgy senki sem szeret,
Mikor gyönyörűn díszíted a fákat,
Húzod virággal teli szekered,
Pirulva ébreszted az alvó vágyat. |
|
 Gy
Az Ég csatornái lassan csordogálnak,
enyhe szellő lengeti a fákat,
elüldözi tőlünk a kánikulát, |
|
 Gy
Túl sok esőcsepp hűtötte hátam,
míg a sistergő betonon sétáltam,
párafelhőjében alig-alig láttam,
s a tócsákat már át sem ugráltam. |
|
 Gy
Búm, bánatom
nem sokáig tartott.
Mire felszállt a köd,
semmi sem fájt azért
a férfiért,
|
|
 MM
Tegnapi szerelmem tova-tűnő emlék,
néha egy pillanatra vissza-vissza tér még
Nem volt felhő, felnéztünk az égre,
azt hittük, értünk van a naplemente |
|
 H
Gyermek voltam, s a nyár,
mint lángoló forró selyemfüzér.
Úgy vártam, az édes méz színű reggelt,
Radnóti álmos árnyas ligetét,
|
|
 H
Mielőtt lefekszel
Adj párodnak egy csókot,
|
|
 H
Barátságunk arany szálból köttetett,
ne hidd oly' rövid lesz, mint egy szösszenet
Fogom kezed, szépítem az életed,
lehozom a csillagot, s a fényt Neked.
|
|
 V
élsz
élek
élő testek
céltalan bolyongunk |
|
 Gy.
Éjfekete roma szemek,
hűség mesél tibennetek.
Fényt ígérő tekintetek,
- csillaggyújtókká lépjetek!
|
|
 Gy
Az idő elszáll felettünk,
rohannak az évek,
és én még mindig, várlak Téged! |
|
 MM
Ragyogó napok gurulnak,
Hőségben hervadó virágok
Hullatják szirmukat. |
|
 H
Soha nem éreztem, még igazán,
Mikor valaki átötel a szívével.
Soha nem éreztem, még igazán,
Mikor valakinek az én szerelmem kell. |
|
 H
Csak még egyszer láthatnám azt a hóesést,
Amit varsolcon látni véltem,
A hideg házból néztem, emléke oly mesés,
Milyen boldogságot reméltem ! |
|
 H
Lebegek a térben, aprócska ponttá
válok az ébredő sötétségben.
Parányi nagyságom a világegyetem,
néma rezdülése vagyok csak a létnek. |
|
 H
Szépen beszélek én hozzád,
tudom, hogy nagyon szereted,
hunyd le csodálatos pillád
suttogd el most a nevemet. |
|
 H
Gonosz vagyok, pokol szülötte,
hevem sebez, tüzem sütötte
beléd, pecsét örök jelét,
okozva néma szenvedést. |
|
 H
Odakint az idő, oly változatos,
Mint a fejembe bujkáló gondolatok.
Hol felhők sötétítik az eget,
Hol napsugarak nyaldossák a teret. |
|
 H
Elhervadt a sok szép rózsa,
Szirmaikon járok,
Jöhet-e még új virulás?
Türelemmel várok.
|
|
 H
Elorozta a Sors tőlem a szépséget
csak lelkembe oltott vágyat,reményeket
de nem ízlelhettem gyönyör-adta mézet. |
|
 H
most egy kicsit ki kéne szállni
és átgondolni, hogy mi van
azt hittem, már jöhet bármi
hagyhatok mindent annyiban
|
|
 MM
Ússzatok csak felhők, fehér-hab báránykák
szárnyalj pegazusom,léleknek nincs rabság
Merülj, merülj, tiszta képzelet,lepje el szabadság! |
|
 MM
Állandóan rámnyitod az ajtót,
naponta nem egyszer, többször is!
Nem jössz be hozzám, nem értem miért,
pedig bejönnél, ha tudnád, mit is adnék! |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
