|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Orcák összeborultak, egymásban érezhetik heves gondolatokat!
Orcák összeborultak, meg a testükben a gondos mozgásokat.
Orcák összeborultak, füllel meg hallják nászágy nyikorgásokat.
Orcák összeborultak, kint meleg nő, ők érzik a hőhullámokat
Orcák összeérnek már,
szinkronban zeng a forró testük.
Izzik a reggel.
*
Orcák, ha elől egymásba forrtak, szélére kerültek a szerelem-kútnak.
Orcák, ha elől egymásba forrtak, vízbe lökve vége a cserépkorsónak.
Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez egy kihívás az ebédre hívásnak.
Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez véget vet a nevető ajkaknak.
Orcáik összeforrnak,
szerelem- kút szélén csók lebeg.
Elhallgat a száj.
*
Kert végében újhagyma ágyások, ők onnan lesik, hogy bizony ők mások.
Kert végében újhagyma ágyások, ők el is döntik, hogy kissé nagyon mások
Oda les az újhagyma,
a kert végében suttog, - bizony
mi mások vagyunk!
*
A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, ők egy kis össze bújásban benne lennének.
A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, rá is jönnek, hogy ők kenyér feltét lesznek.
Olvad reggeli napfény,
összebújnak akár a remény.
Nem leszünk feltét!
*
Orcák szeretően viselkednek, egymástól el nem mennek!
Orcák szeretően viselkednek, egymást nagyon szeretnek!
Orcák ölelik egymást,
némán, szelíden lelkük együtt.
Összeforr szívük.
*
A szél meg föl támadt, angyalhajat rájuk fújva támadt…
A szél meg föl támadt, szemük alatt örömkönny száradt…
Olyan vágy szállt reájuk,
testük egymásban oldva pihent.
Örömkönnyük száll.
*
Az udvari diófának van egy vékony-vastag csodaága, ez mi szerelem fölvigyázója!
Az udvari diófának van egy nagy, szerelmi csodaága, ő az össze borulók megóvója…
Omlik ágról a csoda,
mit dió rejt, őrzi szerelmet.
Összebújós hely.
*
Éljen a szerelem, nem is baj, ha az angyalok óvnak engem,
Éljen csak a szerelem, sokáig, nagyon óvjon még engem!
Oly halk a világ, mikor
rám néz szemed, megáll a jelen.
Csókodban lakok.
Vecsés, 2025. május 7. – Siófok, 2025. május 8. - Kustra Ferenc József- írtam: az anaforás leoninusokat. Az anaforás senrjonokat: Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta.
|
|
Mindenre emlékezni fogunk a végén,
Ó, kedvesem... És ha az élet nem ér véget,
De még kitartóan a sírban tart-
Akkor, még ott is emlékbe foglaljuk a szépet!
Ha, örök mozdulatlan is lenne a kéz és a száj néma,
Mint két fekete barlang, amelyek ritkán kölcsönöznek
Akarat nélkül visszhangot, éneket a viharban,
De a mi két szívünk ott együtt fog énekelni szépetn.
És, ha nem akarja azt, ami fény és nemes bennünk,
Emlékeztet azonban arra, hogy, ami agyag volt,
Reszketni fog, mert az agyagot örökkön gyúrják, alakítják,
Megőrizve annak a kéznek nyomát, amely alkotott.
Mindenesetre emlékezni fogunk a végén
És bárhová is sodorjon minket a sors,
Mindig és mindenhol, bármikor és bárhol,
Ha megcsörgetem a láncomat, a tiéd nekem válaszol!
|
|
Fehér tenger ringat, selymes vágyakozás,
Ahol a lélek még nem tudja, mi a szakítás.
Biztonságos öböl, hol a csend átölel,
S a jövő súlya még semmit sem követel.
De a nyugalom mélyén egy kapu vár reám,
S a ködbe vész a fény a város oldalán...
Már nem számolom a percet, csak a ködöt,
mely selyem-fojtásként fekszik a város fölött.
A gázlámpa fénye bűnös, sárga folt az éjen,
állok magányosan, a néma falak tövében.
Viktoriánus gyászruhámra ráfagyott az idő,
míg mások álmodnak, nekem a csend a hívő.
Nem vagyok hős, se szörny, csak kései árnyék,
ki elfeledett nevek után a sötétben járnék.
Vénámban nem vér lüktet, csak a hold ezüstje,
tekintetem rátapad a gyárak kormos füstjére.
Vágyom a napot, mit évszázada nem láttam már,
de tudom, a hajnal nekem csak pusztulást kínál.
Látod e kaput? Rozsdás vasa sorsom tükre,
zárva a tegnapba, kárhozva az öröklétre.
Lépteimnek nincs zaja a nedves macskakövön,
idegen az élők közt, s idegen a sírrögön.
Csak a köd ért meg, e puha, szürke magány,
mely átölel, mint anya a gyermekét az éj derekán.
De te nem vársz kegyre, sem hűvös, tiszta szóra,
rárontasz az éjre, az örök virrasztóra.
Kabátja szélét ökölbe zárt kézzel fogod,
s magaddal rántod oda, hol sorsod megoldod.
Nem ő ragad el, te viszed őt ki a fénybe,
vagy ketten zuhantok az örvénylő sötétbe.
Zuhantok a ködben, mi tajtékzó hullám,
át a viharon, mi gótikus és néma talán.
A vámpír arcán a gőg rémületté válik,
mert érzi: a hited a csontjáig hatol, odáig,
hol a bűnbánat s a kín feszül a mélyben,
s minden bűnötök egyesül az esővizes éjben.
Ketten a part mentén, hol az idő is megállt,
az ember fényt keres, a vámpír meg halált.
De most mégis együtt, a fekete esőben,
lépdeltek szótlanul a közös jövendőben.
Előre menjek? – kérdi a szív, mely még ver,
s a válasz a csendben, a sötét tengerrel kél fel:
Menj, mert a lábad alatt még vágy ég és élet,
menj, s én őrzöm a hátad, míg el nem érnek a fények.
Nem vagy már fogoly, s én sem vagyok börtönőr,
kiszakadtunk végre a magányos körből.
Vezess át a parton, hol a bűnbánat véget ér,
s hol a napfény és eső végre egymáshoz ér.
Mondd, mi a neved? – kérded a parton megállva,
S a tenger morajlása belevesz az éjszakába.
Leveti kalapját, s a fény felé fordulva vall:
Elias vagyok – suttogja egy fáradt sóhajjal.
Ez a név volt a híd, mi a múltból idáig ért,
S e névvel fizetett az elmondott imákért.
Már nem sötét árny, csak egy megfáradt vándor,
Ki szabadulni vágyik a bűnös magányból.
A fény eléri őt, s az arca már nem sápadt,
Elias elindul, hol nem talál több bánatot.
Te lépsz a napba, ő marad a szelíd homályban,
De neve ott visszhangzik minden újabb dalban.
A part magányos, az eső is elállt régen,
S te egyedül állsz a ragyogó, tiszta égen.
Már nem rántod magaddal, elengeded a kezét,
Mert szívedbe zártad az árnyék üzenetét:
Hogy Elias neve, s a ködös, közös éjszaka,
Mindig hazavár, ha túl nehéz a lét szava.
Ihlette: White Sea, STORM, Depeche Mode zene hallgatása, és egy játék amiben részt vettem.
Wino MI
|
|
(septolet)
Élet, ha bekövetkezett,
Engedélyezett,
Feltérképezett,
Formatervezett,
Sejt-emlékezet!
Lélektépő életedből mamutfenyő…
Mennyhez lökdösődő… ölelj költöző!
*
(Tükör apeva)
Szív
Zuhan.
Siratva
Hordja múltját.
Fényben oldódik.
Fényben oldódik.
Hordja, múltját
Siratva
Zuhan
Szív.
Vecsés, 2025. április 25. – Siófok, 2025. április 28. - 2 szerzős. Kustra Ferenc József én írtam: a septoletet. A tükör apevát: szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva írta.
|
|
(I. blokk)
Ehun-e az ideji farsangi bál, ezt mutatja meg a fali naptár… bál!
Úrinők és urak odalovagolnak… én kértem kölcsön talicskát… tolnak.
Van nekem is álarcom, kutyaház függönyét leloptam, aztán elfutottam.
Útközben a rongyon ujjammal nagyobb lyukat fúrtam, végére csak caplattam.
Ott láttam, urak mentéjét és kardját elvették, szemeink ezt vígan legelték…
Aztán kezdte zenekar a mazurkát, a garázsban meg argentinok tangóját…
Mondtam… nekem a fánkok a várományosaim, keressék… hová tették jányok?
Dáma sereg irtó álarcos volt, de ők csak mentés urakkal kokettáltak... volt.
Én úgysem ismerném föl a maskarás dámákat, igy inkább kerestem fánkokat!
Volt egy egyszerűbb kisjány, ő énhozzám csapódott… fánkokhoz, lekvárhoz juttatott.
Kente sorban jóféle, hétféle fánkokat, én… zabáltam a töltött fánkokat!
Kisjány hozott egy befőttes üveg kávét, mit túl lakva rendeltem... ittam levét.
A kisjány jól leszidott, sok lekvár volt a ruhámon… gyomrom fájón forgolódott…
Nem figyeltek... tánctól, kilopott az udvarra… én meg hazafelé sántikálva…
Eszembe maradt a kisjány, sőt, útközben a zene is, végül is halkabb maradt…
Tetszett a kisjány… de elmémet letakarta a sok fánk, mint kitalált koholmány.
*
Hazaérve: ki kellett kefélnem a sok beszáradt lekvárt… „azt a hétszázát…”
Pedig, igen sejtető volt a kisjány, tömött lekis fánkokkal… sok csodával…
Ő nem akart fánkozás helyett… velem beszélgetni! Jussom nem lett fánk helyett!
Tán’ ismerősöm volt zabába? Kisjány is hordott maskarát: ismerős fánkosba?
***
(II. blokk)
Pedig figyeltem ám, ahogy fánkokat falva csámcsogtál,
lekváros bajuszod alatt a világra csak bámultál.
Beszélgetéshez levegő kell, az nálad épp elfogyott,
a lekvár vitte el az eszed, nem én, ma már köztudott.
Maszkom mögött nevettem, mikor szidtad a sok dámát,
hogy egyik sem kínál fánkkal... csak illegeti magát.
Én meg csak kentem serényen, szilvát, epret, barackot...
s vártam, mikor látod meg végre a jó pillanatot.
Már nem jöttél utánam, mire kilógtam az udvarra,
csak a zene kísért haza, meg a fánkszag a ruhámba'.
Másnap jutott csak eszedbe, volt ott egy egyszerű kisjány,
Nos, hát hallod-e végre, bizony én voltam ám, az a jány.
Álarcom már a szögön lóg, a lekvár rég elfogyott,
de most farsang jön megint, s a talicska kissé kopott.
Ne csak a fánkot keresd majd, nézz a kisjány szemébe is,
csak maszk nélkül, lekvár helyett szóval… meg egy mosollyal is.
Vecsés, 2025 április 12.- Siófok, 2026. január 12. – Kustra Ferenc József - írtuk: kétszerzősnek. I. blokkot én írtam, -Gránicz Éva szerző-. és poétatársam- a II.-at.
|
|
Jel a semmiben
Csak a kvarcóra kattog, s a gép hideg szive dobban,
Míg odakint a csend súlyos, sötét gyémántként robban.
Milliárd fényév távolság feszül a bőröm és a Föld közt,
Egy porszem vagyok csupán a csillagközi porfelhők közt.
A horizont itt nem vonal, csak egy görbe, kék ígéret,
Melyet elnyel a vákuum, mihelyt a szemem odaérhet.
A szkafanderem börtön, de az egyetlen otthonom,
Minden emlékem egy kopott, digitális fotón hordozom.
Néha beszélek a falnak, mintha valaki hallaná odaát,
De a válasz csak a statikus zaj, mi átjárja a kabin falát.
Vajon ott lent még süt a nap? Még zöldellenek a rétek?
Vagy már csak én maradtam, ki őrzi ezt a régi képet?
Sodródok, mint egy roncs, mit a gravitáció rángat,
Nem érzek dühöt már, s nem érzek semmi bánatot.
Súlytalan a testem, s a lelkem is lassan elszakad,
Feloldódom a fényben, mi a távoli galaxisokból fakad.
Egy jel vagyok a semmiben, egy halk, tűnő frekvencia,
Kit elfelejtett a világ, s befogadott a kozmosz hiánya.
Wino MI
|
|
Farsangi időkben…
Patkó csattogást hallik, hallszik’,
Megnézem, farsang el nem múlik…
Patkó csattogást hallik, hallszik’.
Látom, a gyerek udvarban vágtat a hintalóval,
Közben egy gallyal a farát üti... ő élőszóval…
Látom, a gyerek udvarban vágtat a hintalóval.
Aztán leugrik az állatról és rohan befele,
Kiált anyjának, anyám, hasam éhes, reggelizne…
Aztán leugrik az állatról és rohan befele.
Patacsattogás eltűnt, nincs tovább.
Hah!? De hallom az farsang van tovább…
Patacsattogás eltűnt, nincs tovább.
Éppen farsang van és egy ördög futva igyekszik,
El is fut! Pedig mondanám, szarva… kimelegszik…
Éppen farsang van és egy ördög futva igyekszik.
Pata csattogása kétlábasként nagyon tetszetős volt,
Még jó, hogy láttam és nem csak hallottam… a mesehős volt…
Patacsattogása kétlábasként nagyon tetszetős volt.
Vecsés, 2023. december 9. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben a farsangról.
|
|
Sok úton elkallódtam, eltévedtem
És hosszú bolyongásom során,
Álmodtam, hogy találkozom egy árnyékkal,
Aminek neve "boldogság".
De sehol sem találtam —
Aztán egy nap, fáradtan,
Egy remegő erdőben,
Rövidke pillanatra megálltam.
Egy öreg fa alatt, mint én,
Egy lány és egy fiú csókolóztak,
Halkan szépeket suttogtak...
Egymást vigasztalták.
És amikor indulni készültem, a fiú mintha
Odahajolt volna hozzá
És halkan ezt mondta: "Ó, te, szerelmem;
Te vagy az igazi boldogság!"
Összerezzentem és abban a pillanatban,
Egy gyors pillantással,
Megfordultam, hogy jobban lássam,
Milyen is az álmodott boldogság?...
Olyan lány volt, mint sokan mások
Falvakon és városokon át:
Nagy szemekkel, fehér mellekkel,
Gyönyörű ajkai kiemelték báját.
Míg én egy életen át vándoroltam,
Vándorlónak, ó jaj nekem, —
Mikor az utak mindenhol,
"Boldogsággal" telnek meg!...
|
|
Maszk mögé bújt a falu népe,
Kolomp szava cseng esti kékbe.
A bundák alatt a tánc dobban,
Jég recseg, olvad a hópaplan.
Busó szökken a máglya körébe,
Fapofa vigyorog tél szemébe.
Tűz csókol szalmát, roppan a csend,
Hamvával száll el a dermedt rend.
Tészta nevet lisztes kézben,
Fánk illata száll a szélben.
Bor megcsillan és cseng a pohár,
Nevetésből épül a határ.
"Kisze" szalmabábja vízre szállt,
Viszi bajunk, viszi a halált.
Jön a hír az ágak rügyével,
Élni hív, a tavasz már közel!
Zajjal verjük, fénnyel űzzük,
Ami fázott, most elűzzük.
S míg hamu hűl a föld ölén,
Zöld álmokat sző a remény.
*("Kisze": Szláv eredetű szó, általában a "rosszat", savanyút, a régit jelenti.
A kisze = a tél és a nyomorúság megszemélyesített „savanyúsága”.
Nem ember hanem egy állapot neve, amitől közösségi rítussal búcsút vettek. )
Siófok, 2026. január 10.-Gránicz Éva- |
|
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd… egyszerűen meséses…
Simogatnom, maga a kéj, azt élvezem, ez jól áll nekem.
Vágyam a bűnösségbe hajló, miattad ez meg neked áll jó’.
Mindenhol
Ilyen, kedvelem…
Élvezem.
Zamatos,
Kéjre éhesen…
Élvezem.
**
Lángol a vágy, testembe vájt, bennem a tűz hajt.
Éj leple takar, heves szívem téged akar.
Bűn, ami kell, csábít a szép vágy, édes a jel.
Vecsés, 2019. április 9. – Siófok, 2025. augusztus 31. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek, erotikus, alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal.
|
|
Hideg folyosó,
papucsok sorakoznak.
Kint marad az év.
Fagyos az utca,
a tatami még meleg.
Mezítláb, virtus.
Kint fehér hó hull,
bent csöndben hajolunk meg.
Tél figyel minket.
Izom emlékez,
az év is dobni készül.
Nem ellenkezünk.
Tizenkét ütés,
"ukemi" az időtől.
Gurulunk tovább.
Durran a dugó,
a gondok földet érnek.
Most pontot kaptunk?
(Új év)
Új év hajol meg,
fogadalom leszorít.
Majd az edzésen.
Tiszta tatami,
az első lépés könnyű.
Kezdődik megint.
Hó alatt a föld,
nem mozdul, mégis tanít.
Várni is erő.
Csendes szőnyeg vár,
lépteink eltűnnek rajta.
Így múlik az év.
Légzés és idő,
egy pillanatra együt.
Mert most van csak most.
Év hull, mint dobás,
elengedsz, hogy megmaradj.
Földre ér idő.
(Új kezdet)
Nem lesz ígéret,
csak újra meghajlunk majd.
Minden kezdetnél.
Tiszta tatami,
az első lépés üres.
Bármi megeshet.
És letérdelünk,
ami volt, már mögöttünk.
Kezdés előtt csend.
Ízület ropog,
idő is recseg kicsit.
De végül enged.
Megfog, elenged,
mint napok egymás után.
Tudjuk váltani.
Edzés vége van,
kint már másik év létez.
Izzadt a béke.
(Öreg judos)
Reggel már lassabb,
este bölcs a mozdulat.
Már nem ugyanaz.
Évek nem ütnek,
csak egyre pontosabbak.
Mutatják hol vagy.
Minden ránc emlék,
ez nem gyengeség, térkép.
Vissza magadhoz.
Ifjan még repülsz,
most már érkezni tudsz jól.
Ez is tudás ám!
Nem siet semmi,
a türelem is izom.
Sokkal mélyebben.
Kevesebb erő,
több a súly a jelenben.
Így maradsz állva.
*("ukemi": Eséstechnika, a művészete annak, hogyan essünk el biztonságosan. Mert aki tud esni, az tud továbbmenni.)
Siófok, 2026. január 2. -Gránicz Éva- Írtam: Senrjúban.
|
|
Magas, hajlékony teste vékony,
Mint nyáron növő akácfának.
Ő, mintha egy idegen országból jött volna,
A képzeletben, előre látott lánynak.
Gesztusa borzongva bűvöl el,
Amikor ruhája selymes szélével megérint.
Vagy ha mosolyogni látod, ha a szemeit látod,
Veszélyesek, mint tengeren a magas hullám szint...
Ó! a hangzata, megszólalása! — szavak akkordjai, —
Jólelkű, gyengéd, mint húroknak sírása, —
Őt hallgatom és hiszem, hogy nekem bármit mondana,
Úgy ahogyan az öregek hisznek a szent könyvben, úgy hinnék őneki.
Gyakran szid, de jól tudom,
Később édesebben megsimogat;
És lelkem lelkében elveszik,
Mint egy nyugvó napsugár a tiszta horizont alatt...
Mit érdekel, ha hűtlen!...
Gyűlöljön vagy feledjen,
Ő, engem szeretett – mindig magát megőrizve,
Alapjában erénye, nekem örökké szépet teremtett.
|
|
(Bokorrímes)
Magaddal hoztad a hideg iránti érdektelenséget,
Tömegkívánsággal kapcsolatosan... nemtörődömséget,
Meg a vizet nagyon keményre fagyasztó lelketlenséget?
(3 soros-zárttükrös)
Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján,
Kíméleted nincs? Ennek Te rendesen vagy híján…
Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján.
*
(Senrjon csokor)
Repülő lett az idő,
Nem számít kit akarunk, ő jő!
Ilyen ez a tél…
Már évek óta telet
Még csak nem is láttunk, most vajh’ lesz?
Ilyen ez a tél…
Azt a kacifántosát,
Mikor meg a naptárba megjött…
Ilyen ez a tél?
*
(senrjú csokor)
Csípős szellő itt
Játszik velünk, hideg hol?
Ilyen ez a tél…
Nem voltam senki,
Nem is lettem én senki…
Ködben, köd nélkül!
Mi sem szikrázik,
Ha nem párja a hideg…
Ha nincs, minek köd?
*
(haiku csokor)
November útja
Már beleér a jégbe.
Hószállingózás.
Rögök sötétbe
Burkolództak, megfagytak.
Erdő hóban áll.
Erdő, vastag hó
Alatt, mint ami kihalt.
Téli álomban…
Vecsés, 2020. március 5. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
|
|
(bokorrímes)
A szó elszáll, a betűk, miből állnak szétesnek,
A mondatok elporladnak, gondolatok leesnek.
A mondanivaló értelmei oly’ gyorsan elvesznek!
(3 soros-zárttükrös)
Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza,
Mit, ha kimondasz, az gyorsan lesz élet egy morzsája.
Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza.
(bokorrímes duó)
Hmm… az életben a második esély?
Hogy amikor lefele lejt a meredély?
Ha kimondod, az már maga az esély?
Van oly’: „elkáposztásítottalanítottátok” … te ezt kiszeded a levesből.
Van oly’: „szép” … ami lehet egy kakadu, de ezt ne kivedd a levesből.
Van oly’: „ellehetetleníthetetlenségeskedéseitekért” … Ezt is a levesből?
Van oly’: „megmásíthatatlanságotokért” … Ezt se vedd ki a levesből…
(leoninus)
Vannak szavak, amik a kiejtéskor változást mutatnak. Ez faladat... nagykor.
Vannak szavak, amik a kiejtéskor pl., hat féle jelentéssel bírnak kiejtéskor
(HIQ)
A szádból
Kiesett szó… vég!
Vissza nincs!
(senrjon)
Amit egyszer kimondtunk,
Azt már elfújja a kinti szél.
Még ha suttogsz is!
(leoninus)
Végül van egy arany mondás: Hallgatni arany”
***
Szó, ha kirepül, vissza már sosem tér,
Megsebez, vagy gyógyít, tőled függ, mit ér.
Nem a szó számít, hanem ahogy mondod,
Hangod zenéje tárja fel a gondot.
Van, mikor a csend többet ér a szónál,
Idő súgja meg, mi igaz, mi formál.
Gondold meg, mit írsz, mielőtt kimondod,
Türelem az út, mely békét hoz, nem gondot.
(Tíz szavas)
A szó hangja messzire ér,
Szívben marad és sokáig elkísér.
A szót az idő formálja,
A helyzet ma csenddé torzítja.
(Senrjú)
Kimondott szó már,
nem fordul vissza soha.
Hangja megmarad.
Szó száll a csendben,
hangja sebet ejt mélyen.
Csend őrzi némán.
Ugyanaz a szó,
más időben mást jelent.
A hang dönt végül.
Vecsés, 2024. december 1. - Siófok, 2025. október 9. – Kustra Ferenc József - Gránicz Éva - Írtuk: kétszerzősnek.
|
|
Nézem a virágcserépben lévő virágokat:
Vadvirágok, ültetés nélkül jelentek meg,
Gyönyörűek és sárgák...
De a fiatal bejövő nő azt mondta nekem:
Ó, milyen csúnya virágok.
Tudom, hogy ő ezzel valamit akarhatott,
Mert burkoltan, gúnyos hangon kacagott.
|
|
Szerdán, amikor visszaértünk a fa turistaházból,
azt mondtam, hogy ne beszélj velem,
amíg meg nem győződsz
három dologról:
nincsenek tökéletes kapcsolatok,
minden múltbéli szerelem újévkor újból ránk száll
és a világban az összes törpe kék.
Szerdán, kaptam egy levelet az elekrónikus postámon,
amiben azt írtad:
hogy, ha nagyon akarom...
te tudsz hinni bármiben,
még bennem is
és ne feledjem azt, ami a legfontosabb:
ha már nem még akarom látni,
akkor az esetben én válok
az ő titkos új év utáni ajándékának.
Szombaton, csendben tértünk vissza a faházba
és miközben tökéletes szerelmet éltünk,
régi szerelmeinket a hóban rejtegettük,
mindketten meg voltunk győződve
egy vitathatatlan dologról:
a világon minden törpe kék!
|
|
Ha indián-táborban élnék, igy hívhatnának, mitől sem félnék.
Ha sántult lovamat vezetném: kinevetnének… következmények…
Ember nem hinne szemnek, nincsen sánta lova indiánok seregének.
Alkonyatkor, ha már bandzsitó lenne a nap, misézne az indián pap.
UFF
Vecsés, 2025. január 1. – Kustra Ferenc József – írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
A múlt.....
Ahol a bűnbánat kullog utánnad,
Amit ezerszer megbántad.
Szeretnél mindent elfeledni,
A múltnak búcsút inteni.
Látsz hamis barátokat,ellenséget
Szomorú halottas menetet
Megbukott gondolatokat,félelmet,
felejthetetlen szerelmeket.
Siratod apádat,anyádat,kutatod
Csonka, szenvedő hazádat.
Soha meg,nem szünő keserved,
Vissza,nem hozható szerelmed.
Az életed olyan volt mint a körhinta,
Rossz lóra ültél,az volt a hiba.
Mikor a fortuna végre megérintett,
Mennyekig ért a képzeleted.
Elestél mert telhetetlenséged határt
Nem ismert,az lett a véged.
Ha nem tudtad még eddig tudd meg hát
Végre,magad voltál a magad ellensége !
Ágoston Tibor
|
|
Hétköznapi pszichológia… a művészetben…
(TESTMESÉK: Hámori Zsófia aktfotós interjújából válogatás)
Megfigyelte, hogy azonos frázisokkal dolgozik sok kollégája,
Pedig modellek mások – embere válogatja, ki, milyen alanya.
Megérzi a szeretetlenséget... fotómodellek megérzik
Fotós a modell-alany is, ha munkájukat nem szívvel végzik.
Az aktfotózás képei nem a szexualitásról… -kevésbé- szólnak,
Az, az alanyból csak úgy kifakad, de életeseményeket mutatnak.
Ő a testben megkeresi a szépet, fényjátékkal a lényeget,
Minden beállítás mást mutat… közöl bizalomjáték lényeget.
***
(A szépségábrázolás leírása szerintem művészi szinten!)
Az emberi faj odavan egy kis voyeurizmus -ért,
Olyan ez, mint a gyerekek, este meg: jó kis meséért….
Az emberi faj odavan egy kis voyeurizmus -ért.
Ha kiderül, akkor mindenki álszemérmes lesz,
És hosszan ecsetelik, nekik tetszetős nem lesz…
Ha kiderül, akkor mindenki álszemérmes lesz.
Pedig az aktfotó olyan, mint amikor a szobrász kifaragja,
Meztelen ugyan, de a látható szépsége, a szexet takarja…
Pedig az aktfotó olyan, mint amikor a szobrász kifaragja.
Az akt másik „személy” nézése, szemlélése, a szépsége okán és alapján,
A nemiség föl nem merülhet, mert a szépség talaján az elő nem kerülhet…
Az akt másik „személy” nézése szemlélése, a szépsége okán és alapján.
Az aktfotó a szobor, olyasmi, ami a szépséget híven megőrzi,
Van már múzeumban kétezer éves férfi szobor is, szépséget őrzi…
Az aktfotó, a szobor, olyasmi, ami a szépséget híven megőrzi.
Az aktfotó művészisége a lényegesen sűrűbb előfordulású,
Még akkor is, ha a fotós talán lényegesen kevésbé kikupáltságú…
Az aktfotó művészisége a lényegesen sűrűbb előfordulású.
Az aktfotó gyakori előfordulása, az a megjelenési formája,
Nevezetesen, hogy a nyomtatott sajtóban van lehetőség… láthatósága…
Az aktfotó gyakori előfordulása, az a megjelenési formája.
Az aktfotó, az aktszobor, ezzel szemben egy művészi ág megtestesítője,
Az ily' szépséges-kifejezés keresője, vágy-igényének a keresőre…
Az aktfotó, az aktszobor, ezzel szemben egy művészi ág megtestesítője.
Aktság és nemiség összekeverése helytelen és igen súlyos tévedés,
Bár tudom akár vannak sokan, akikben ez ügyben nem annyira keveredés…
Aktság és nemiség összekeverése helytelen és igen súlyos tévedés.
Tudjuk, szavak etimológiája köznyelvben gyakran erősen bizonytalan,
Feltételezés előfordulhat! Sok ember közben erősen téma-tudatlan…
Tudjuk, szavak etimológiája köznyelvben gyakran erősen bizonytalan.
Művészi ábrázolás keresése, nézése nekünk legális tevékenység,
Voyeur személyek tevékenysége pedig nekünk, illegális tevékenység…
Művészi ábrázolás keresése, nézése nekünk legális tevékenység.
Vecsés, 2024. november 4. – Kustra Ferenc József - íródott: szakirodalmi konkrét és bizonyított adatok figyelembevételével, meg az 50 éves nyomozótiszti munkámban személyes megtapasztalás szerint.
|
|
Hót ziher, vágyok rád, Barbara!
Annyira, hogy lóg kutyám farka!
Mily’ élet, nélküled,
Kutyám is vágy téged!
Együtt éltünk, leléptél… Hova?
Ne búslakodj édesem, Ádi!
Nem tűntem el, csak lett egy nyári
Kaland a zenével,
De jöttem a széllel.
Mert tudtam, vár a párom Ádi!
*
Irtón hiányzol, hogy furulyázz
Te zenészlány, fújjad, de kottázd.
Jó dallamod kéne,
Zenéd élet része!
Három furulyán is tudsz… kottázd!
Furulyám sír, ha nem vagy velem,
A dalt hangjegyek közt kergetem.
Te vagy a dallamom,
Szívverésed, dobom.
Hangjegy a csókod- azt keresem!
*
Hívlak-csallak vissza Barbara…
Jöjj, rád is éhezek, Barbara!
Hozd a furulyáid,
Halljam a zenéid…
Együtt éltünk, léptél… rohanva!
Ne félj, itt vagyok már, Ádika!
Nyelvem emlékszik a ritmusra.
Szívem a kezedben,
Furulyád kezemben,
S dúdolunk, mint régen... Ádika!
Vecsés, 2025. április 15. – Siófok, 2025. április 16. -Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat Rom. LIMERIK csokorban. A párosakat meg, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
|
|
Szívöm fáj ögyre, ögyre, holnap elmögyök röggönyre.
Azt hiszik, hogy a kór tüdőlötyögés, vagy mifene,
De, bánatot nem mutassa ki a sugár sehogyse.
Orvos szóla: Hölgyem, tiszta a képlöt,
Nincs itt sömmilyen árnyék, rejtött végzöt.
Mondám én is: Pediglen szorít, érzöm,
Csak az hiányzik, ki mögölel éngöm.
Fölhúzza a szömöldökét, mögírja a receptöt:
Naponta három ölelés, s este lefekvés előtt,
Kerülje a hidegfrontot, no mög a távollétöt.
Siófok, 2025. október 13. -Gránicz Éva- |
|
Az újabb szilveszterről…
Legyen sok öröm,
A közelgő újévben…
Miről változna?
*
Nagy fogadalmak!
Hangos pezsgődurranás.
Virsli, nagyon fogy!
*
Minek bámulsz folyvást hátra,
Előre van a jobb jövőnek útja.
Összecsengenek a kristálypoharak,
Nem úgy, mint a műanyag poharak.
Ne
Fordulj
Hátra, vedd
Észre! Itt már
Szilveszter estje!
*
Béke, szeretet
Legyen veletek, mindig.
Újév, új élet?
*
Lelki ínség már,
Többet, ne zavarjon meg.
Szeretetbőség!
*
Fújjad… fújd a papírtrombitát,
De a nyálad, ne add neki sípon át.
Vagy lehet, sokat koccintottál és már van eredmény?
Ez így nem ünnepülés! Józanodásra, jövőre van remény…
Légy
Boldog
És vidám
E bolondos,
Derűs éjszakán.
Kismalac, nagymalac, te már sült maradsz,
Nejünk most, már a szájacskánkban maradsz.
Hallani: szól egy kiscsengő, nagycsengő meg száncsengő!
Múlik az idő és rövidül, közelg az újév, a percünk remegő.
Nézz
Körül,
Forr a lég,
Egyél, igyál
Múltra, jövőt várj!
Hallom én, hogy mily’ hangzatosak az ígéretek és a fogadalmak,
De nem tartanak tovább, mint a hópelyhek, amik égből hullanak!
Van
Ki tesz,
Ígér, ezt,
Azt, olyan, mint
Falra hányt borsó.
Az élet homokórája bölcsen, csak pereg, közel már az éjfél
Kezemben pezsgős pohár, nézem a többieket, szívem nem fél.
Szinte hihetetlen, de közelben az újév, ezt meghozza az éjfél.
Az
Óra
Mutatók
Közelednek.
Búcsút int Óév.
Az elmúlt és a jövő esztendő határán állunk
És nem látszik, de lehet, mind égi jelre várunk!
Maradjunk vagy menjünk? Ezen nem problémázunk!
Várj
Még egy
Keveset,
Kezdődik a
Visszaszámolás!
Már mindenkinek a kezében, örömmel átáztatott a keszkenő,
És mindannyian nagyon várjuk, hogy lesz… egy jobb esztendő!
Két
Pohár
Már csendül,
Mindenkinek
B.U.É. Kívánunk!
*
Itt az ideje,
Most ünnepelünk.
Már, itt az éjfél.
*
Már január lett,
Új fogadalom hava…
Kalendárban ilyen?
Vecsés, 2016. március 31. – Szabadka, 2017. december 16. – Kustra Ferenc - a verset és a senrjú csokrot én írtam, az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:” Szilveszter estéje”.
|
|
Hó és hús
Van itt valami: a tavasz már üvölt,
érezzük a napot, bár fagyos a föld.
Hófelhők hasán a farkas dögöt eszik,
kunyhó mélyén a gyermek megszületik.
Van itt jó szó, videó és takaró,
de kint csak hullik, sűrűn a hó.
Tüzet kell szítani, erőt meríteni,
a vad rémszarvast csendben megfejni.
Halat füstölnek, késeket fennek,
régi élményeket mesélnek a csendnek.
A kutya táljába belefagy a hó,
odabent „Hahó!”, s tárul az ajtó.
Szalad a gyermek, anyja szeme ragyog,
de kintről betörnek a sötét alakok.
Nyers húst esznek, törvényük nincs nekik,
az asszonyokat egymás közt cserélik.
Vendégágyon az anya, dupla takaró,
néhány suttogó, hazug, jó szó...
Nagyon borzasztó. Minden elhaló.
Kint pedig... kint még mindig esik a hó.
Wino MI .................. |
|
Én
Gondolatom, láthatatlan kéz által írt levél,
Hány oldalt őrzöd ma a múltbéli szerelmemet,
Hány sor borítja még ifjúságom tüzét,
Hány szerelmes szó van még közöttük leírva, hány még?
A gondolat
Te sírtál és könnyeid a lapjaimra hullottak
Kitörölve mindkettőnk által írt szerelmes leveleket, írásokat;
Mindenből ma már csak azok a sorok maradtak,
Amelyekben talán akaratlanul is leírtad az üres, ízetlen, fakó szót: feledlek, elhagylak.
|
|
Az én nagypapám negyvenegy éve a szívemben él,
Még csak akarnom kell, térdére vesz és jókat mesél…
Az öreg, kemény Jenei, nagyszerű nagypapa volt,
És fiatalon, mint huszár, Galíciában harcolt.
Örültem, ha láthattam, puszit nyomtam orcájára,
Még jól emlékszem a nagy, fehér huszárbajuszára.
Oly’ nagy ember volt, boldogság volt közelében lenni,
Kisfiúként jó volt vele lenni, a szavát inni…
Még most is örülök, hogy az unokája lehetek,
Látom őt, hallom hangját… tanácsot nem kérhetek.
Szerettük egymást… elment végleg, már tanácsot nem ad.
Itt állok egyedül… velem szemben rosszakaró had…
Vecsés, 2003. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
|
|
|
|
Ma 2026. január 16. péntek,
Gusztáv napja van.
Holnap Antal, Antónia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
