|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Mikor mozdulatlan tenger,
körül dühöng a szikla,
keress engem,
mikor fellobban a szikra.
|
|
 V
Poklok földjén jártam,
melynek gyilkos tüze
már cseppet sem perzselt,
de lelkem mélyébe |
|
 V
Miért nem tudlak elfeledni?
A szívem, majd ' megszakad,
Elmentél lélektelenül tőlem,
De emléked itt maradt nékem! |
|
 V
Tegnap még nem tudtam,
Hogy ennyire tud fájni a magány,
S mára már nem leszek vagány.
|
|
 V
Nézd mily szép a Hold, palástja, hogy ragyog,
szívünk udvarát a fénye járja át,
lenge szél dalol szerelmi áriát,
lelkem ünneplőben, újra itt vagyok. |
|
 V
Soha ne tégy úgy, mitől egy asszony sírjon,
Mert szeme azért van, hogy szeretettel figyeljen
Akkor mikor hazajössz, tőled ne féljen. |
|
 V
Megtért hozzám az Isten
s a tenyerébe ültetett.
Úgy szemléltem a világot,
mintha egyedül lennék isten a világon! |
|
 V
Eljött hát az idő, itt van már a nagy nap,
Bekötik a fejét az én kishúgomnak.
Zsuzska arca csupa pír a nagy izgalomtól,
Hófehér ruhájában, mint királylány pózol. |
|
 H
Korán ébredek
Kopácsolnak, riognak
Kertben dolgoznak. |
|
 H
Boldog születésnapot kívánok ezúton is Neked,
Vidám legyél állandóan,
Lökd el magadtól a zagyvaságokat hatásosan, gyorsan,
Segítő kezek legyenek folyton Veled, |
|
 V
Egy régi emlék, ami könnyet
Csal szemembe,
Míg palántáim öntöztem,
Kedvesem ott ült a kerítésnek tövébe. |
|
 V
Villámcsapásként érint,
A következő rossz hír.
Kezeid a fejedhez kapod,
Nem tudod hova gondolj. |
|
 V
Örömillat van ma a levegőben
Újra felizzik a fiatalság bennem
Belépett a tavasz szobám ajtaján
Talán szerelemről álmodott egy lány. |
|
 V
Korcsosított kor
kínja szül torzszülötté engem, s téged is,
újra meg újra. |
|
 V
Kövek között fehér, fényes csillagvirág,
imakönyvben őrzöm, a székelyföldi csodát.
Lelkemnek oly kedves, préselt gyöngyszemfátyol,
szemembe könnyet csal, a régmúlt feltárul... |
|
 MM
Ne félj a negyventől!
Sose voltál ennél „nőbb”!
Épp kinyíltál, mint egy virág,
lábad előtt hever a világ. |
|
 H
Olyan, mintha mi ketten egyek lennénk,
ami neked fáj, attól én szenvednék,
ha én megbotlom, te sikoltasz halkan
együtt vagyunk mi ketten minden bajban |
|
 H
Rózsaszínű a barack virága,
Szemed előtt látod, ha lecsukod,
Szíved félrever, mert olyan árva,
Mint mikor a szentképet megcsókolod.
|
|
 V
Szíved ármány sebezte,
néha szakad a heg.
Még ma is fájó a gondolat,
vajon ez mért történhetett? |
|
 Gy
Tudom, mint áldást angyalok,
ölembe sorsod úgy rakod,
magadból mindent elhozol,
s örökre hozzám tartozol. |
|
 M
Lökött ez a világ ma.
Lökött vak is láthatja.
Lökött tökkel tekéznek.
Lökött hülyének néznek. |
|
 M
Létrán mentem fel a fára,
Ráültem egy vastag ágra.
Szedtem, ettem a barackot,
Beharaptam egy kukacot. |
|
 M
Szomjas földre áldott eső,
Megújulva, életerő,
Minden csillog, mosolyogva,
Kelő Napot, így fogadja. |
|
 V
Szellő ringatózik pipacstenger bársonyszirmain,
Felkelő Nap fényében felszárítja harmatkönnyeit.
Azúr felhők fölött ébred, s amíg a szem ellát,
Festői szépségében gyönyörködik a látóhatár. |
|
 H
Keresem a boldogságom,
jaj, valahol elvesztettem!
Hiába is kutakodom,
Erdőn-mezőn, én nem lelem! |
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
