|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Közeleg a mese vége,
Álom-manó ringat szépen,
Tündérkertbe érkezem,
Szépség, jóság, ott terem! |
|
 V
Ért kalászt konyít a mag,
Rőt bogyó fest bokrokat.
Dús mező… Áldott neved!
Kismama, hol jár eszed? |
|
 V
Ragyogó orcája csillog fel az égen,
álmomban megláttam szépségét oly szépen.
Gyémántok, aranyok, ékszerek és gyöngyök,
álmomban ragyognak, hajnalig nem jövök... |
|
 V
Hirtelen fekete felhőből
dübörgő mennykőből
villám vág fába,
égre csap a fáklya. |
|
 V
Azt mondják, hogy álmainkból
Minden szépség valósággá válik,
Jó volna, ha igaz lenne, |
|
 V
Beszűkült léted soha
nem zuhan a mélytorkú jövőbe,
az egyszerűség bölcsességének árnyékában
élsz vergődve. |
|
 V
Csókodat szomjazva reszket a száj,
virágod ajkának mézére vár,
kelyhednek ringató varázsa kell,
repülni messze az érzéssel el. |
|
 V
Mást szerettem volna?
Én meggondolatlan,
Ezen gondolkodtam,
Sokszor félálmomban, |
|
 MM
Szállj szembe velük, nem számít vélemény,
Száműzöttként, kinézettként légy kemény!
Igénytelen, torz, a mai elfogadott világkép,
Így van, így is volt, de lesz ez még másképp!
|
|
 MM
Kánikula uraság
Ráül a világra,
Mint a tájra a távolság
Szürke fityulája. |
|
 MM
Látom a szemedben,
a boldogság fényét
ha átölelve karomba tartalak
csókos ajkad tüneményét
mikor megszorítalak! |
|
 MM
Bealkonyult sorsunk, amikor tüzes szerelmünk
sugárzó fáklyalángja eltűnt velük tova,
és mégis híven őrizzük hűségnek kötését ,
mert már szívünkben is lángra kaphatott volna .
|
|
 V
Mint molylepke a pókhálóban vergődik a jövő
Mindent ami él lassan bedarál a gyorsuló idő
Fásultság elleni védőoltásért állhatna sorba
Nem ér rá siet, már nem is tudja hova
|
|
 V
csak amikor átkaroltál
csókban forrt össze ajkunk,
szerelem vagy más vajon tán
és összekötött dalunk
|
|
 V
Mint forró, fülledt melegben
egy korty hideg vízre
úgy kell nekem. |
|
 V
Én menekülnék tehozzád.
Majd a távolba futnék el,
Lelkedhez közel nem fáj
Ha veled új nap ébred fel.
|
|
 V
A magunkba zárt idő roncsai
Olvadó jéghegyek játéka csupán.
Elhűlt lelkünk ősi hagyatéka,
Hogy sodródva jeges folyónk dalán,
|
|
 V
Ki tudná megszámlálni
hányadszor teszem meg
ugyanazt az utat,
csak figyelek,
|
|
 Gy
Madárdal és virágillat,
Nekem itt a boldogság,
Megkérem a jó Istent,
Hogy néha-néha nézzen rám. |
|
 Gy
Minden mi fontos volt, azt féltőn félretolva
Álmaimban élsz, magamban, talán régóta.
Semmiből cikázott egy érző pillanat, |
|
 Gy
Hangulatod rossz ma
bújj csak ide hozzám,
lágyan csengő dallam
vigasztaló szó már! |
|
 Gy
ó vásári mulatság
Erős legényeknek
Nagy kihívás
Utána borozás. |
|
 Gy
Még betegen élek,
már gyógyulást nem remélek.
Még nyílik a virág,
már holnap hullatja szirmát. |
|
 Gy
Ma öt éve, hogy elmentél kedvesem,
A magányt, s könnyeket, itt hagytad énnekem.
Nem csókolhatom soha, többé az ajkadat,
És nem simogathatom az édes arcodat. |
|
 V
el nem mondott szavak
ki nem mondott bókok
mind bennem maradtak
mint az el nem csókolt csókok. |
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
