|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 MM
Érted teszem,
ha megeszem,
amit főztél nekem.
Ehetetlen! |
|
 MM
S elképzelem a sötétedést...
Egyedül fogok sírni, elhagyatva.
Elkallódom az éjjeli zenében,
Nehéz hangnemekben elátkozva.
|
|
 V
Szépséged szétáradt a templomon belül,
amikor ott voltál szívembe öröm kerül.
Most azonban nem láttalak, seholse talállak,
csak szép hangod emléke mely számomra maradt. |
|
 MM
Tönkretetted életemet,
Pedig én mindig szerettelek,
Miért ígérted nekem,
A csillagos eget,
Amikor már elfeledtél mindent.
|
|
 V
Régen, de sok szép dalt
Dúdoltam magamban,
Már akkor is, mikor
Kicsi leány voltam. |
|
 V
Lelkünknek fájdalmát,
könnyekkel enyhítsük !
Nemzetünknek sebét,
soha nem felejtsük !
|
|
 V
míg más ott a csodát látja
bennem ég a magány ága
még a szél is bajom fújja
rám mutat a gondok ujja
|
|
 V
szoknyád blúzod aggatom a rímre
mosolyod varrom gombként az ingre
s mikor asztalhoz ül bennem a vágy
melltartóddal merem az éjszakát
|
|
 V
Gyermekeim ágyánál, a lelkemből
vallom be féltő imádatomat,
és ők álmukban is hallják hangomat,
mely égi áldásként jön szívemből.
|
|
 V
Fa ad oltalmat,
Már dörög az ég alja
Villámlott, halott. |
|
 V
TE VAGY kit soha el nem feledlek,
TE VAGY kit "MINDIG SZERETLEK"!!! |
|
 V
Szép az élet, mért' ne lenne
hogyha nagyon akarom,
találok még csodát benne
bút azt nyomban zavarom!
|
|
 H
Dudorász a szél, kedve jó nagyon,
csordogál a víz, lenn az utakon.
Apró bogarak résnyi helyeken,
búzaérlelő nap süt melegen.
|
|
 MM
Nem fogynak a szörnyek sose,
Nincs már időm haragra se.
|
|
 V
Rózsaszín és lila, minden árnyalata,
Sokszirmú labdacsok, óriás virága,
Langy szellő játszadoz, a színes fejekkel,
Pillangók, méhecskék, ugráló szöcskékkel. |
|
 V
Álomba ringat szívem ütemes ritmusa
Nem dúlnak viharok, hullám sem zavarja
Csöndes nyugalom száll puha párnámra |
|
 V
Majd belegondoltam abba, hogy ismét önzö vagyok?
Hisz nem csak velem, de a világgal küzd nagyon.
Igy ki nem ejtett szavaim vissza is vontam
Majd eröjéért s kitartáséért rimánkodtam. |
|
 V
Szerelmemnek alkonyán felgyúllad egy gyertyaláng,
könnycsepp hull a lelkemből- elalszik a fényes láng.
Alkonyodik majd pirkad, felizzik a kis szívem,
éledezik-kigviláglik lelkemben a szerelem.
|
|
 V
Letelt az övé, s tán jön a tiéd.
Érzem, lelkemben kuszák a szálak,
De ha most téged szánt nekem a sors,
Akkor megtalállak. |
|
 V
Ott a tövises völgyben, hol a legtöbb fa csonka,
Az őszben a kanca legelt s a tövis a sörényét vakarta.
A folyóvíz mellett a kis zöldes réten,
A kanca rézcsengője egyfolytában rezegett mélyen.
|
|
 V
Ott fent a Hold, s a csillagok fénye nekünk ragyog.
Lelkünk elpihen, Isten mosolyog ránk,
vigyázza álmainkat az angyalok kara.
Mélyen magához ölel a csend. |
|
 V
A kakukkot megkérdeztem,
Hány évig is élek még?
Fenyők csúcsa megremegett,
Hullt a fűre sárga fény |
|
 V
Szél sodorta szikrán gyúlt e nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.
Perzsel ám a szenvedély azóta,
szent hevében égve vétkezek. |
|
 V
Kutya olvas,
riadtan bújik óljába,
nem is ugat,
tolvajok garázdálkodnak.. |
|
 V
Míg mosolyoddal alszom el éjjel,
mámoros, gyűrt lepedőn álmodom,
érzem illatod, simogató két kezed,
s fülembe súgod halkan, szeretlek nagyon. |
|
|
|
Ma 2026. október 04. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Aurél napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
