|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 MM
Egyszer úgyis vége lesz!
Megfáradt életed
homokszemei
hadd, hogy peregjenek!
|
|
 M
Nem pompáznak decemberben
csillagok a magas égen,
a sápad Hold eltévedett…
felvonult a felhősereg. |
|
 N
nem kellenek feslett mindennapok
sem a pátoszba metszett sorok
vágyom lényeget láttató hangra
mit elkeverek a szivárványba
külön-palettát kenek magamnak
|
|
 N
Keserű könnyek borítják szomorú arcomat,
Eldobom a féltve őrzött édes álmokat.
Sóhajom talán már feléd repül,
S most a nap arany fénye is elkerül. |
|
 N
Elkészítettem Luca székét
Boszorkányok ráülhetnek
Foghagymával díszítettem
Mert az hasznos ellenszere.
|
|
 N
Háztetők havas gerincén
bucskázik át a Nap,
hogy hideg sugaraival
megcsiklandozza a kemény
fagyba dermedt jégcsapokat,
|
|
 M
Emlékszem még arra, ha az ablak alatt
egy-egy csengős szánkó csilingelve haladt,
|
|
 MM
Szelíd lankákon élesebb lett a fény,
langyos a levegő az őszi fák alatt.
Temetőben mily csend van,
halkan lépkedek tova
az álmukat nem zavarva.
|
|
 N
Számolom a perceket,
tudnod kell, mindig szerettelek.
Egyetlen szó,
megbocsátó,
ezt ismétli minden madár,
még most is fáj, hogy elhagytál: |
|
 Gy
Fenének kell több tudomány !
Tudjak csak ennyit ! Épp elég !
Enni, inni adjon a lány,
bevágom én, a mindenét ! |
|
 Gy
Hó, rideg jégvirág
hideg kemény szépség
paplana téged vár |
|
 Gy
Elmentél.
Akkor döbbentem rá hirtelen,
hogy mi vagy Te nekem, |
|
 M
Magamnak írok valamit,
csak úgy megszokásból akármit.
Nézem hogy írom a betüket egymás után,
számolom a szótagokat -kisbután.
|
|
 M
vannak istenszilánkok a hóban
s szikrázó nyers káromkodások
mert aki ember nem lehet józan |
|
 M
Bárki volt, piros köpenye,
Hosszúkás, magas süvege
Volt, és hosszú botja vele! |
|
 N
hintaágyba nyúlva,elfelejtve bánatát.
tükörhídon karját karomon tartva halad,
ringatódzik,mint egy elfelejtett gondolat. |
|
 N
nincs maradásom
a helyem nem itt van
érkezésem sincs
hogy elinduljak |
|
 N
Viaszos csönd, viaszos könnycseppjén
fellazul tenyeremben sorsomnak ránca.
Közel hajol hozzám e lángocska tánca,
S arcomba fújja kék üzenetét. |
|
 Gy
Távol tőle vadul viharok vernek,
bánkódom, mint a mártír árva lelkek.
Nincs mélyebb ár, mint vágyam vad örvénye,
fojtott zokogásom visz feledésbe. |
|
 Gy
Ki egykor küzdött az álmokért,
Mindent eldobott a bánatért.
Könnyekben úszik arca dombjai,
Üvöltenek lelkében a fájdalom hangjai. |
|
 MM
Ma elvárnád, hogy az Ember ne vétkezzen?
A gondok súlya nyomja, dolgoznia kell,
Hát Ő e világban szenvedésre rendeltetett,
A rossz környékezi, a vágy rabul ej !
|
|
 MM
feketék csak a varjak: kár, kár, kár, kár...
- Adjatok még eleséget, kevés ám,
mit adhat a föld! -halld meg a tél szavát:
a télben az éhező élet dalát. |
|
 M
Vágyom a létet
szemed tükrében élve
napok fényében.
|
|
 M
Figyelmességed elvarázsol!
Száz szál Mikulásvirág, halk zenével,
szeretettel Mikulásra,
Ilyen szépet nem reméltem. |
|
 M
Fázik az éjszaka
Remeg a Hold maga.
Búsak a csillagok
Nézem és hallgatok. |
|
|
|
Ma 2026. június 18. csütörtök,
Levente napja van.
Holnap Gyárfás napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
