|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Gy
Szívembe zártalak már rég,
Mely tele van szerelemmel még.
Tudom, Te is szeretsz ott belül, |
|
 Gy
Nevek a padokon, a faragott anyagon,
Napsugár csillog a harmatos szobrokon.
Karcolt padsoron, emberi alakon,
|
|
 Gy
Ki ölelhet át ily lágyan és puhán?
"Csak én, csak én csupán!
Másnak nem adlak, nem lehet, mert Te vagy az akit én szeretek"! |
|
 H
Leszáll az est, és elpihen
lomb közt a szél is csöndesen
Ülj mellém hát, fogd meg kezem
mondj egy mesét, én elhiszem
|
|
 H
Istenem, Istenem
mért hittem szavának,
mért nem adtál oda
inkább a halálnak!
|
|
 H
Azt mondják, hogy egyszer
elfogynak a könnyek, |
|
 SZ
Vöröslő alkony
haragszik az égre
és teérted sír
alvadó vére... |
|
 Sz
a háttér zöld halmai
hullámzanak megannyi mell
mikor hajtani készülnek a fák
s tovább piros ruhában
hinni a csodát |
|
 Cs
Az élet vajon mit érhet nekem?
Szeret, bánt, üldöz, segít, majd megvet.
Boldogságot ad, és elszomorít
Forró könnyet az arcomra gurít
|
|
 Cs
Mikor először lettem tudattalan,
elhagyva ősi, fénylő birodalmam,
tapasztalatot gyűjteni jöttem,
és egy fénylő csillagot leltem közben. |
|
 Cs
Álmodtam az éjszaka-
-nem tudom mit tegyek!
Telihold néz be ablakomon
S érzem, hogy kinevet!
|
|
 Cs
Eljön az a nap. Belibbensz az ajtón,
Széles vigyor, üdvözlés.
A legfrissebb hírek, a legkedvesebb hangon
Teljes a napom, ma már jó.
|
|
 Gy
Olykor kevesebb a több – szólják ezt bölcsen
csacsogóknak mondják: „légy már kicsit csöndben!
|
|
 Sz
Rubin diadémmal hajában ébredt a hajnal,
Szaténfényű köntösét magára gombolta,
Magnóliák rejtekéből nyújtózva jött elő,
Szerelem-lugas alól lábujjhegyen osonva. |
|
 G
Mint te, úgy vágyom!
De csak az elmenő
Lépked macskaköves
Verandámon! |
|
 G
ott lógok majd sülve-főve
egy sodronyra kikötözve
és elfogyok mint a hold
minden fényem kölcsön volt |
|
 G
Te lelked piros rózsa,
Enyém a napsugara.
Én vagyok a napkorongja,
Te meg vagy a hajnalom ma |
|
 H
A rónát nézi Rónaszéky
Szeret székén üldögélni.
|
|
 H
Fák, füvek s te virágos rét,
szeresétek a szívemet.
Elhagyott a kedves és ezért kesergek, belesajdul mindenem. |
|
 H
Emlékszem, mikor megpillantottalak,
Hideg tél volt, és szürke a nap.
Varjúk hada károgott a fán,
S feltűntél Te, az Ég fehér lován.
|
|
 H
Nyári napsugár bújkál lomb között
alatta hűvös árnyék rejtőzködőn,
fentről madár víg dala szól kedvesen,
párját keresi, zeng nászéneket,
|
|
 H
Nem szabad az égre néznem,
mert eszembe jutsz s érzem, végem.
Nem szabad, hogy álmot lássak,
mert nincs helye benne másnak!
|
|
 H
Verset írni nem nagy dolog
fürgén papírt, tollat ragadsz
papírra máris rádobod
hogy is jött hát az új tavasz
|
|
 H
Szavaid simogatva vetkőztetnek
s mellette üresen földre hull szavam,
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
