|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 Sz
Kopott hegedűmet olykor előkapva,
Eljátszom én rajta néhány régi nótát,
Immár kotta nélkül élvezve a mókát,
Pontot téve véle egy fárasztó napra.
|
|
 Sz
Az Élet bizony múlandó,
És elillan hirtelen.
Mellettem minden halandó,
Hiába is ismertem. |
|
 Sz
apró szóba zárom
csöppnyi létem...
falra függesztem
-lógjon- |
|
 Sz
csak a kellék változik
asztalon elázott bundáskenyér
bizonytalan színű tea
kihűlt kés a súlytalan vajban |
|
 Sz
Múltbéli csodák képei közt száll le az alkony,
Jégvirágok tűi fércelik párás ablakom,
Emlékképek illanó selymén át
Pilláim alá szökik egy rózsakvarc másvilág.
|
|
 Sz
F aágon sarjadó sóhaj nyomán
A ranyló fénykönny fák sudarán.
Gy öngyfüzér-bánat lombkoronán -
Ö rökzöld életet hazudó halál. |
|
 H
látni tanít a szeme-kékje felhősen is -
ragyog zöld íriszem tengere tükrében
tengelye vagyok forgatom - pörgünk,
mint jegesmackók a nyári hóesésben.. |
|
 H
„Kurta ez az élet, és sok a nálamnál érdemesebb”...
- Már vágyom, egy új időszámítás kezdetére!
...Mert több-száznyi gondolat, érzés, sóhaj, s tévedés,
|
|
 H
Dübörög a zene, hallgatod a tracket,
Vonagló gyermekek, élvezik a cracket.
Fénylenek az éjben, csatakos gazellák, |
|
 H
Szerelem ittas vágy ha sarjadozik,
Szárnyait bontva éled a sötét,
Tested illatába gyönyörtüzek égnek,
Éjszakában virágot bont az esti éj.
|
|
 M
Gyenge hitemre új szárnyakat faragtál,
A csorba reménysugár így lett újra ép,
S én hűen várok, míg szív a szívre talál,
Mert már hiszem, hogy van még jó, igaz és szép. |
|
 M
Csak a semmi bomlik darabokra,
nem mehetek hangod asztalához,
s látom, hogy emelkedsz
az Ég kapujába. |
|
 M
Ligetben tarka forgatag
Sátrak közt tolong a nép |
|
 M
hegedű sikolt a vállamhoz
fekszik szinte csókolom
hasát mely viselős |
|
 M
Új eszme, új tükör
Nem zárult be még a kör.
Régi és új álom,
|
|
 M
s ha más esélye nincsen,
irgalmazza az Isten,
és óvja minden ellen
ökölbe zárt szerelmem. |
|
 M
Életfogytiglanra ítélték.
Jól viselte magát.
Elengedték a felét. |
|
 M
Őrzöm emlékeit a sokszínű lepkéknek...
Hűen ügyeltem reájuk.
Szédítő illatuk, betegnek képzelem őket,
|
|
 M
és ha felvitték
az élet színpadára
sírva hegedülte
kottára írt szerepét. |
|
 Sz
A hang, amit mindenki másképp hall,
A testben mélyen legbelűl,
Az érzéssel kölcsönös befolyással,
A lélek halhatatlan dallama. |
|
 Sz
Kunyhóbeli szórt alomban
Gazsiéknál bolha-gond van.
Szapora az éhes féreg,
Nem hat rá a kénes méreg. |
|
 Sz
A rideg közöny remeg köztünk, mint a köd,
elfed, ha kell, de van, hogy rajt áttör -- |
|
 H
E rideg kő, mi értve lázad,
Az idő vonalát őrzi testén,
Mi ékszerredőin lángot láttat,
Kivetve bolyong Föld égi rendjén.
|
|
 H
Ha könnyek kövültek is néma lelkemen,
akár a hullámok alatt, lent, mélyen
a gyöngykagyló terem:
e fájdalomkövek már apró ékkövek.
|
|
 M
Az eső csepeg, s apró cseppek,
az ablakomon megjelennek,
ücsörögnek egymás mellett
- kis cseppjei a tengernek. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 30. szerda,
Jeromos napja van.
Holnap Malvin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
