Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikNovember 21 2024 11:35:12
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 80
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,210
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Papon:Kisvonat kalandjai
Mese



Kisvonat kalandjai

Azt a nyilvánvaló dolgot minden embergyerek, de néhány romlatlan lelkű felnőtt is tudja, hogy éjjelente az óvodákban, amikor odahaza már minden kisgyerek az igazak álmát alussza, akkor a játékok megelevenednek, és egymás közt megbeszélik, mi történt aznap az oviban, hogyan bántak velük a gyerekek, mire gondoltak éppen, amikor velük játszottak, milyen kívánságaik voltak.
- Engem unottan a sarokba dobott Sárika – szepegte a pöttyös labda, és előgurult a játékokkal teli vesszőkosárból.
- Miattam meg összevesztek a gyerekek – büszkélkedett a kakaós számítógép, és széles mosoly jelent meg a monitorján.
- Velem ma senki sem játszott. – mondta szomorúan a kisvonat. – Pedig pont olyan vagyok, mint egy 424-es gőzmozdony vontatta szerelvény. Van igazi kéményem, és tudok fütyölni is. Sanyika lenézően azt mondta rólam:
- Mit keres itt ez a fa-tákolmány??! Lötyögnek a kerekei, nyikorog, amikor tologatjuk. Még a szőnyegre sem tud felmászni, nemhogy egy hegyre felkapaszkodhatna. A felnőttek is inkább az autóikkal és repülőgéppel járnak. Csak nem játszom tán egy ilyen elavult játékkal??!
A sok szőke, barna, vörös babafej összesúgott:
- Bizony, lejárt a vonatok ideje.
A kisvonat keserves sírásra fakadt. Vele már senki sem fog többé játszani. A szelepeiből nagy gőzfelhők törtek elő. Lámpaszemeiből nagy könnycseppek potyogtak.
Meghallotta ezt a gőzmozdonyok tündére, Sisterke. Azt, hogy a gőzmozdonyoknak is van tündére, még a kisgyerekek közül is csak kevesen sejtik, a felnőtteknek meg egyenesen fogalmuk sincs róla. Szóval Sisterke egyszer csak ott termett az óvodában a sok játék között. Gyönyörű, szénfekete csipkeruha volt rajta, aminek 7 méteres uszályát 3 kormos fűtőlegény cipelte utána. A tündér kellemes, lágy hangon meg is szólalt:
- Ne féljetek kedves játékok a fűtőimtől! Csak fekete gyémántpor van az arcukon és a ruhájukon. Az én csipkeruhám is csupa gyémánt. Nem kenlek vele össze titeket. Mit hallok Kisvonat??! Még hogy téged nem szeretnek?
- Nem bizony. - Válaszolta Kisvonat, majd folytatta: - Az a legfőbb bajuk velem, hogy nem lehet rám ülni, nem tudok zakatolni, és a síneken száguldani. Itt belebotlom még a nagyszőnyegbe is.
- Ejnye, ejnye. – csóválta fejét Sisterke – Mit is lehetne itt varázsolni?! Megvan! Vagy téged növellek meg, vagy a gyerekeket kicsinyítem le annyira, hogy rád ülhessenek.
- Kedves Sisterke, - kérlelte őt Kisvonat – nagyobbíts meg engem inkább, hogy tudjak robogni a gyerekekkel a síneken! Tudjak igaziból csikorogva fékezni, nagy füst- és gőzfelhőket pipálni, hegyet mászni, csattogni a síneken. Megígérem, nem küldök kormot a gyerekek szemébe, ha kinéznek majd kocsik ablakain.
- Rendben van. - bólintott kedvesen Sisterke – van azonban néhány kikötésem:
Mind magadat, mind a gyerekeket és a többi játékot épen, egészségesen kell visszahoznod hajnalhasadásra, amikor a fekete rigók rázendítenek énekükre a lombok között. Noha ez valóság lesz, - ezt a játékok nagyon jól tudják, - a gyerekeknek azt kell majd hinniük, hogy mindezt csak álmodták.
- Ígérjük, ígérjük!! – fogadkozott Kisvonat a játékokkal egyetemben. A játék elsősegély doboz büszkén kihúzta magát, majd ő mindenkire vigyáz. Nem is sejtette még, mire vállalkozott.
- Utolsó kikötésem – folytatta Sisterke – az, hogy minden jelzőlámpa és berendezés jelzését szigorúan be kell tartani. Ahol sebességkorlátozás van, ott le kell lassítani. Különösen vigyázzatok a vasúti átkelőknél, mert a felnőttek rettenetesen elővigyázatlanok!
- Megfogadjuk, megfogadjuk! – harsogták a játékok kórusban.
És ekkor csoda történt: a kisvonat szemlátomást nőni kezdett. A fából lévő gőzmozdony hatalmas acélóriássá változott, tűzszekrényében rohogva égett a szén, kéményéből kékes füstfelhő csapott ki, nyomásszabályozójából sivító gőzfelhők törtek elő. Az egész gépezet remegett az erőtől. A játékok ijedten húzódtak félre a szőnyegről, ami közben kavicságyas sínpárrá változott, az óvoda pedig pályaudvarrá. Az indítótárcsával a hóna alatt ott állt az állomásépület előtt Károly bácsi az óvoda gondnoka és mindenese.
És lássatok csodát! A város összes óvodása, - rendezett sorokban, - ott várakozott, hogy felszállhasson a vonatra. Kisvonat előzékenyen lejjebb engedte a lépcsőjét, hogy a peronról a kiscsoportosok is könnyedén fel tudjanak lépni. A kocsikban minden olyan tiszta volt, mint a pohár. Az étkező-kocsiban hegyekben állt a földieper, a kelkáposzta-főzelék, a kakaó, a sajt, a péksütemény, a lekvár, a csokoládé, arra várva, hogy a gyerekek, akik az oviból kedvenc játékaikat is magukkal hozták, - kivéve a dölyfös számítógépet, - majd megfelelő, egészséges sorrendben és mennyiségben elfogyasszák őket.
Kisvonat mozdonya már alig várta, hogy mindenki felszálljon, zöldet mutasson a szemafor, és Károly bácsi felmutassa az indítótárcsa zöld oldalát, hogy ő végre nekiiramodhasson. Közben azon gondolkodott, hogyan is kell elindulni. Oda is kiáltott Sisterkének:
- El tudok én indulni?
- Természetesen. Ne felejtsd el a rigmust, amit növekedésed közben a füledbe súgtam!
- Ja persze, emlékszem már, de olyan izgatott vagyok!
Végre Károly bácsi kétszer, háromszor felemelte a tárcsát, a jegyvizsgálók és a vonatkísérő megnézték, minden kocsi ajtaja be van e rendesen zárva, majd a vonat végéről és elejéről egy-egy éles sípszó hallatszott, Kisvonat pedig óvatosan nekirugaszkodott:
- Itt most se-gíts!.........Itt most se-gíts!…..Itt most se-gíts!...Itt most se-gíts!..Itt most se-gíts!..Itt most segíts! A mozdony rigmusa közben minden „most”-nál mély dohogó hang hallatszott, és a mozdony kéményéből, - szinte robbanás- szerűen, - fekete füstfelhő bodorodott elő. Lassan csitult az erőlködő dohogás, Kisvonat hangja egyenletes zakatolássá változott. – Sikerült! – ujjongott magában Kisvonat. - Vajon mindenkinek jutott hely, és jól érzik magukat a gyerekek? Most bezzeg Sanyika nagyot nézhet, mégis csak rám lehet ülni. - gondolta.
Közben elmaradt mögöttük a város. Kertek, szántóföldek következtek. A pálya szabad volt, de azért Kisvonat mindenre nagyon figyelt.
- Hova is tartunk most? – nézett Kisvonat a vezénylő-pulton kiterített térképre. A tündér két útvonalat jelölt be csillagporral úgy, hogy azok az éjszaka sötétjében is jól kivehetők legyenek: az egyik Disneyland, Párizs, a másik pedig a Hortobágyi Nemzeti Park.
- Hmm! – dünnyögte Kisvonat, - Most nekem kell döntenem, hova menjünk, mert csak az egyiket lehet választani. Kisvonat elgondolkodva vakarta meg gőzdómját. – Melyiket válasszam??! Igaz hogy az a Disney akármi világhírű. Meg arra rém magas hegyeket kellene megmásznom, ami nekem persze meg sem kottyanna. Az is igaz, a Hortobágyon nincsenek hegyek. Vannak viszont a szürke gulyában kisborjúk, a ménesben kiscsikók, a racka nyájban kisbárányok. Sőt! Az egerek és a kacsák is valódiak. Bizۥ én az utóbbit választom. Amilyen sebességem van, megközelíthetjük a Hortobágyot a Mátrán vagy a Bükkön keresztül is. Hadd lássa ez a Sanyika, hegyet is tudok mászni. Azzal a Kisvonat bebillentyűzte a mégis csak hozzá sündörgő számítógépbe az általa kitalált, Hortobágyra vezető utat.
A gyerekek oda voltak a csodálkozástól, milyen gyors, mégis milyen sima járású ez a Kisvonat. Hát persze a mesék sínjén futottak. Ment a Kisvonat hegyre fel, völgybe le. Az egyik, - már sík terepen lévő, - településen le kellett forgalmi okokból lassítani. Be kellett várni a Tündérországba tartó gyorsvonatot. Az egyik mellékvágányon ott pöfögött a boszorkák szerelvénye is. Kisvonat rögtön tudta, ebből még bajuk lehet.
Ahogy elment a tündérek gyorsa, Kisvonat is kihúzott az állomásról. Már éppen gyorsítani akart, amikor nagyocska gyerekek jelenetek meg a töltés mellett, és kövekkel dobálni kezdték Kisvonat kocsijainak ablakait. Az egyik ablak nagy csörömpöléssel betört. A biztonsági üveg millió darabra törve berobbant az utastérbe. Kisvonat ijedten lassított, és állt meg. Haragosat füttyentett. A dobáló sihederek elszeleltek. Kisvonat a hangos bemondón küldte a játék elsősegély dobozt, ami persze szintén valódivá változott a varázslat során, menjen és lássa el az esetleges sérülteket. A doboz jelentette Kisvonatnak, nincs szerencsére komolyabb sérülés, de Sanyikának kis híján kivitte a szeme világát egy a homlokába csapódó üvegdarab. A bőre ugyan felrepedt, és egy kis púp is keletkezett a homlokán, de mire haza érnek, az biztosan lelappad.

*

Nagy volt az öröm, amikor Kisvonat szépen cifrázott fékcsikorgatás közepette megérkezett a nemzeti parkba. A vonatkísérő, aki nem volt más, mint Andrea óvónéni, elmondta, csak kétórányi idejük van, hogy megnézzék a különböző állatok kicsinyeit. A délibábot csak festménykiállításon tudják megtekinteni a pásztor-múzeumban, mert holdfénynél nem látható szivárvány.
Ezen a kijelentésen az égen pásztorkodó telihold jókorát kacagott, és odébb terelte bárányfelhőit.
A hatalmas szarvú, kolompos vezérbika megengedte a gyerekeknek, hogy a tehenek mellett békésen kérődző borjakat megsimogassák. Vidám nyihogással és bakugrásokkal odanyargalt a gyerekcsoporthoz egy szőke sörényű kiscsikó. A csikót minden gyerek szerette volna megölelni, megsimogatni. Néhányan meg is tehették, de nagyon szaladt az idő. No meg sorjáztak a gyerekek felé a kisbárányok aranyos, kéregető bégetéssel. Puha bundájuk olyan volt, mint a bársony. Sanyika és Sárika minden áron haza akart vinni a barikból egyet, egyet. Jött azonban leszegett fejjel a csavartszarvú racka kos, és határozott utasítással, valamint Bogárnak, a pulinak a segítségével hazaterelte a barikat az akolba.
Tény, hogy se egeret, se kacsát nem láttak a gyerekek a Hortobágyon, mert közben Kisvonat nagyot füttyentett jelezve, vége a kirándulásnak. Irány hazafele.
A gyerekek szép rendben visszaültek a kocsikba. A betört ablakú fülkébe senki sem ült be. Bőven elfértek így is.
Kisvonat most tolta kocsikat hazafelé. A kocsik ablakait a gyerekek lehúzták, és búcsút intettek az állatkáknak. Azok békésen bólogattak feléjük. Köszönték a friss fűcsomókat. A gyerekeknek a sápadozó telihold is visszaintett, de jelezte most már sietnie kell, mert hamarosan jön a váltótársa a Nap.

*

Éppen megszólaltak a város fáin a fekete rigók, mire Kisvonat begördült az óvodából lett pályaudvarra. Sisterke a tündér már toporogva várta a kirándulókat. Minden gyereket, játékot megvizsgált, épségben érkeztek- e vissza. Meglátta Sanyika sérült homlokát.
- Na Kisvonat. Nem tudtad a feltételeimet betartani. Látod, Sanyika megsérült.
- Nem tehetek róla, - mondta Kisvonat, - rossz, suttyó gyerekek tették ezt. Doboz egyébként is szakszerűen ellátta a sérülést. Pár nap múlva a sebnek már nyoma sem lesz.
- Az lehet, - szólt a tündér, - de a törvény, az törvény. Ezért aztán a jövőben soha nem lesz többé kis favonatból acélmozdonyos szerelvény. - Azzal suhintott varázspálcájával és minden visszaváltozott eredeti állapotába. A gyereksereg egy szemvillanás alatt eltűnt.

A kerékpáron érkező Károly bácsi is csak annyit látott, hogy egy sistergő, fényes gömb emelkedik a magasba az óvoda fölött.
- Ki hinné, hogy a felkelő nap is így elkápráztatja az embert, ha belenéz. – morfondírozott a gondnok magában, és elővette kulcscsomóját, hogy kinyissa az óvoda kapuját.

Sanyika aznap kötéssel érkezett a homlokán. Álmában beverte a fejét az ágya végébe. Furcsákat álmodott. Szeretettel simogatta meg a kisvonatot, és elhatározta, ma vele fog játszani. Kisvonat elérzékenyült, de ezt a világért sem mutatta volna.
Hozzászólások
Torma Zsuzsanna - július 06 2009 08:47:18
Kedves Papon!
Csodálatosan szépen sikerült ez a gyermekeknek részére írt, de felnőttekhez is szóló történet. És valósághű elemeket is beleszőttél, mert a vonat ablakát dobáló suhancok - sajnos - valódiak voltak!!!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmiley
Papon - július 06 2009 12:52:15
Kedves Zsuzsa!
Örülök, hogy értékelted a masémet. Nem is olyan könnyű "öreg fejjel" a mai ovodások világába beleélni magát az embernek, ha azzal az igénnyel lép fel, hogy modern is legyen, de közben a saját maga által örök értéknek tartott szempontokat is közvetíteni próbáljon. Itt is meg kell állapítanom, ez a honlap nem a novellsta "imádók" helye. Ez azonban engem nem alterál. Övön aluli problémákkal küzdő szerelmes vers amúgy is van elég a portálon. Félreértés ne legyen: ezeket én nem becsülöm le, de az életnek más szegmensei is vannak.

Üdv.:
Papon
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
19/11/2024 09:21
Szép napot kívánok! Erzsébeteknek boldog névnapot!
KiberFeri
19/11/2024 09:16
Üdvözlők mindenkit!
vali75
18/11/2024 07:32
Jó reggelt kívánok!
iytop
16/11/2024 11:52
Szép napot kívánok Mindenkinek!
KiberFeri
14/11/2024 14:32
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
04/11/2024 09:45
Üdvözlők mindenkit!
vali75
02/11/2024 22:09
Jó éjt Napkorong!
KiberFeri
02/11/2024 08:16
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
31/10/2024 09:18
Üdvözletem mindenkinek!
iytop
30/10/2024 07:25
Szép napot kívánok Mindenkinek!
vali75
29/10/2024 21:33
Jó ejszakát mindenkinek! smiley
vali75
28/10/2024 17:38
Sziasztok! Kiszerkesztettem minden beküldött verset, igyekszem majd gyakrabban jönni.
KiberFeri
17/10/2024 14:47
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
14/10/2024 16:00
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
10/10/2024 15:28
Üdvözlők mindenkit!
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes