|
 Vendég: 75
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
betegségem álombeli vetületei
Hosszú, keskeny folyosót látok. Mindkét oldalán ajtók sorakoznak, szobákba nyílnak. Éjszaka van, a folyosón nem jár senki.
Benyitok a saját lakosztályomba, félhomály van, az ablakon beszűrődik némi fény. Az ablak mellett, a bal sarokban nagyméretű, díszes keretbe foglalt kép függ a falon. Fiatal, barátcsuhába öltözött papot ábrázol. Szeretném közelebbről is megtekinteni, közeledem feléje. A képből kinyúlik felém egy csontos kéz és mutatóujjával figyelmeztetőn int felém. Rémülten menekülnék, de a kép megelevenedik, villogó szemű szörnyalakká változik és üldözőbe vesz. Rohanok az ajtó felé, segítségért kiáltva. a szomszéd szobából pizsamában sietve segítségemre érkezik a férjem, de a rémet nem sikerül elkapnia. A folyosóra menekülök, húzom az ajtót, hogy megakadályozzam a szellem kijövetelét, de ő erősebb nálam, az erőm elfogy. Az ajtó nyílik, férjem is jön, de – bár érezni lehet a szellem jelenlétét – a szörnyet nem láthatjuk. átalakult, a kövezeten fekszik egy koszos vattacsomó, ez lett belőle és kárörvendően, hangosan nevet. Lenyúlunk érte, hogy a szemétbe dobjuk, de ekkor már a másik oldalon ugrál.
Végre a férjem eltapossa.
- Nem megyek vissza ebbe a szobába – mondom.
- Nem is engednélek, mondja a férjem. Sétáljunk egyet a friss levegőn – javasolja.
A mezőn találom magam, teljesen egyedül vagyok. A rét végtelenül nagy és rengeteg virágtól díszlik. A virágok különlegesek – a valóságban ilyenek nincsenek. Kétféle színű, lapos kis korong a fejük: kékek és pirosak. Én csak kéket szedek egyre többet, végül már alig bírom átfogni. Hirtelen megjelenik a férjem és érdeklődik:
- Miért csak a kéket szeded, a pirosak is szépek?
- Nekem nem tetszik, vérre és tűzre emlékeztet ezért nem akarom.
Felébredek, minden apró részletre emlékszem. Nyomasztó álom volt, fenyegető, de a vége megnyugtató ébredést hozott. Eltűnődöm, mit akart üzenni nekem, hiszen az ébredés meghozza a szokásos reggeli pokoli fájdalmakat, gyötrelmeket. Ez az álomban is tükröződött.
2. álom
Tágas teremben fekszem a fal melletti ágyon, szinte ruhátlanul. Lábaim széttárva felemelkednek, fájnak, bénultak, nehezen tudom szétválasztani és magamra húznia takarót.
Áthat a szégyen, mert a szobában egy számomra ismeretlen társaság orgiája tombol. Úgy érzem, engem is bedrogoztak, mert kábult vagyok tehetetlen, pedig menekülnék. A szemközti falnál, egy ágyon éppen erőszakos csoport szexet látok. Egy hatalmas erős férfi egy sovány, sápadt fiatal férfit és egy vékony fiatal nőt kínoz, rajtuk fekszik. Ők jajgatva tiltakoznak, de a társaság élvezi a látványt, nem segítenek. Nekem kínos a látvány, de nem tudok segíteni.
Végre sikerül feltápászkodnom, sietve távozom. A pályaudvarra igyekszem, velem tart a férjem is, de út közben lemarad a bazár soron ócska vacakokat, színes ruhaféléket – sárgát és feketét – vásárolni. Megszidom miatta.
- Kinek vetted, aprók, gyereknek valók és rongyosak. Most nincs pénzünk vonatjegyre!
- - Neked akartam örömet szerezni – feleli csalódottan. Megsajnálom, de egyedül megyek
a további úton. Hosszú, meredek, keskeny lépcsősor vezet a vasúti vágányokhoz. Már lenézni is félelmetes. Észreveszem, hogy vascső karfa vezet a lépcsők mellett kapaszkodónak. Átkarolom és lecsúszok, de csak félig. A második szakaszt már nem kell megtennem, mert felébredek.
Az ébredés a szokásosnál is borzalmasabb. Egész testemet áthatja az elviselhetetlennek érzett fájdalom. Beveszem a fájdalomcsillapító gyógyszert, megiszom a gyógyteát és felöltözöm, hogy szabaduljak az ágytól, ahol a szörnyű álmokat átéltem. Mit üzentek?
|
|
|
- október 30 2012 11:59:34
Kedves Mamuszka!
Ilyen, és ehhez hasonló álmai valószínű, hogy többünknek is volt már életében. Érdekes, ahogy álmodban hol Veled van a férjed, hol meg egyedül mész tovább. Amilyen álmaid voltak, nem irigyellek érte! Lehetséges, hogy többen is vannak köztünk "álomfejtők", és hozzászólásukban kifejtik álmaidról a véleményüket.
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
- október 31 2012 07:45:00
Kedves Mamuszka!
Visszatérve ide, látom, hogy bár 235 a megnyitások száma, ehhez képest csak én szóltam hozzá írásodhoz!
Remélem, azért mások is megszólalnak!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- október 31 2012 09:28:58
Kedves Zsuzsa!
Ezen a portálon nem gyakran olvassák a prózát - ez a tapasztalatom. Miért? nem tudom, talán nem érdekli őket, talán hosszú és nem pazarolnak rá időt...- mindegy , de nekem sokkal több energiát igényel és időt megírni, mint egy verset, és többnyire nincs közönsége. Abban reménykedtem, segít valaki megfejteni, ezért raktam fel - de tévedtem, csalódtam. Van álomfejtő könyvem, de ezek az álmok nagyon komplikáltak és csak sejtem, mit jeleznek,a könyv ebben nem segített.
Köszönöm, hogy te figyelemre érdemesnek tartottad
szeretettel Sarolta |
- november 04 2012 12:29:42
Drága Sárika!
Megfejteni nem tudom az álmokat, de bizony, nekem is vannak - egyre többször.
Átélni - még ha csak álmunkban is,- rettenetesek.
Valóban - nagyon kevesen olvasnak prózai írásokat - még kevesebben vannak, akik hozzászólnak. Én nagyra értékelem - ha nem is írok hozzá. Ma is szeretettel voltam Nálad. Ölellek: Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
