Jéghideg vagyok belül.
Csak a gondolat meleg
De minek?
Kirõl szól,már az élet
Más vizen evez.
Nem számít neki a vad
Vizek zúgása,
Az örvény öldöklése.
Rójja értelmetlen köreit,
Keresi a megfoghatatlan
Értelmét.
A hit sugallatának reménye
Viszi elõre.
Hajtja!
Nem sír,nem nevet,
Csak keres.
Céljának céltalanságát.
A gondolatok kuszasága nem béklyózza
Értelmetlen küzdelmének
Hitét.
Csipkézett sziklák között repül
Csónakja.
Fodros kövek törte hajójának roncsain megy
Tovább,
A megsebbzett vad dühével.
Sorsának törése,
Vértelen-véres
Élete után.
