Hallom múlani a perceket.
Csilingelnek a másodpercek.
Ismét egy napom elveszett,
megint csak hasztalan élek!
Szeretném markomba fogni az időt.
...Jövőt látni vak szemekkel nem lehet!
Anyám fejéről levenném a fekete kendőt.
Álmos kérdésére vajon miért nincs felelet?!
Szeretném markomba fogni az időt!
Anyám szeme mindíg tiszta lehetne.
Végre sosem kellene gyászolnunk az elmenőt!
S Anyám fejéről a kendő lekerűlhetne!
era - február 28 2009 18:37:19
Szomorúság és fájdalom versedben,de nagyon szépen megirva!
üdv.
era
iytop - február 28 2009 20:27:43
rea,versedet keretbe tenném.
rea - február 28 2009 20:43:17
Mindenkinek köszönöm!!!!
maximum - február 28 2009 22:11:24
Kedves Rea szomorúan szép a versed! üdvözlettel: maximum
winston - március 01 2009 09:38:10
nagyon tetszett..
gufi - március 01 2009 10:07:53
Kedves Rea!
Versed ötvözi az idő és az elmúlás tényét és a csodálatos anyai szeretetet.Gratulálok versedhez, Iytop hozzászólásával, maximálisan egyet értek.
üdv:gufi
mimone - március 01 2009 14:33:06
osztozom érzéseiddel az időben is....mindahányan végigéljük ezeket a sorokat...
szeretettel :mine
Bencs Gizi - március 01 2009 20:44:35
Kedves rea!
Nagyon szépen, mély érzelemmel írtad a versedet, amelyből kicsit érződik a tehetetlen düh, a visszafordíthatatlannal szemben...
Élmény volt olvasni!
heaven - március 02 2009 11:20:31
Megható, tele érzelmekkel. Nagyon megérintett.
rea - március 02 2009 15:31:56
Mindenkinek köszönöm!
Szeretettel:Rea
