Újból esik...
És eszemben vagy mostan,
Cseppei között látlak
Mellettem vagy szorosan.
Ölelésben látnak minket.
Vizesen,halkan suttogunk
Kétségbe esett szemekkel
A reménységben elhalunk.
Azt montad nékem:A felhők sírnak!
Pedig, vágyódásod érzem,
S a szíved azt mondta
Visszajövök hozzád,érted...lelkedet érintsem.
Igy,most előttem vagy mintha hozzám beszélnél,
A szavaknak értelmük nincsen,
Figyelésed megkínoz
Sírunk,a felhőkkel vizet szórunk...könnyben.
Megcsókolsz úgy mint elősször,
De a csókkal elmegy minden,
Figyelésem messzire visz
Már nem látlak,az eső elállt s nincsen...
Megjelent a Nap,rámmosolygott isteni színben
A szivárványt néztem, csak figyeltem.
