|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Az elmúlásnak
Nem ezt a tavaszt vártam:
itt tört sugarú a nap.
A tél még belekormol,
harap a szél,
cibálja hajló derekuk a fáknak.
Suhogó villámnak feszülnek az ágak.
Zárt kapuk mögött
rozsdás remények hintája nyög,
s az elmúlásnak hegedül
szakadásig a csönd.
És egy távoli kertben, messze
napraforgók állnak ölelő-keresztbe. |
|
|
- január 19 2010 08:47:58
Összehajlik előtted? - mögötted? ... a tavasz...
Tavalyi vagy idei a napraforgó?
El akar-e helyben múlni - tűzre sem vetik? |
- január 19 2010 08:49:11
tavalyi:-) mögöttem...köszönöm. |
- január 19 2010 09:33:36
Akkor viszont ideire napsugarat!!!
Elgondolko9dtató, gyönyörű sorok
Üdv: Gabi |
- január 19 2010 09:33:41
Kedves Barb!
Nem egészen értem a mondanivalódat a versben.
Remélem, nem hagytad örökre Magad mögött a tavaszt!
Az elején azt írod, nem ezt a tavaszt vártad, s a telet is megemlíted. De azt nem írod, hogy melyiket, ha nem ezt. Aztán a közepén azt írod, "..s az elmúlásnak hegedül szakadásig a csönd".
A vers végén pedig azt, hogy "egy távoli kertben, messze napraforgók állnak ölelő-keresztbe. Igaz, azt nem írod, hogy nyíló napraforgók-e, vagy már elhervadt a viráguk és termésük van.
Ha nyílnak, az már a nyár, ha termésük van, az már az ősz.
Mindezeket csak úgy megjegyeztem. Amúgy szépek a megszemélyesítések és a jelzők. "tört sugarú nap", "harap a szél", "hajló derekuk", "suhogó villámnak feszülnek az ágak", "rozsdás remények", "hintája nyög", "az elmúlásnak hegedül szakadásig a csönd", "messze napraforgók állnak ölelő-keresztben".
Ezek mind nagyon szépek. Ha mindenütt jobban összecsengenének a sorvégek, még szebb lenne!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 19 2010 11:00:53
Szép természeti képekbe ágyazva jelenítetted meg aggályaidat, de majd a "kertben" az örök Fény vár mindenkire.
Szép, elgondolkodtató vers.
Szeretettel
Emese |
- január 19 2010 11:41:24
Köszönöm a hsz-at.:-)
Kedves Zsuzsanna, nem ezt vártam, ennél sokkal jobbat-szebbet, ez elmúlós tavasz(volt) nem ébredő, ébresztő, nyíló.
A napraforgók távol, ölelkezve szimbolizálnák a mégis-összetartozást, a múltban, vagy az eljövendőben. Fényre várva, ahogy Kosa írta.
Valóságos, nem valóságosan ábrázolva, talán ezen csúszott el Nálad a versem, nehezen tudok közérthetően fogalmazni, versben.
Köszönöm szépen!:-)
Szeretettel: Barbara |
- január 19 2010 14:24:53
És a rímekkel kapcsolatban nem reagáltam még. Talán nem leszek ettől túl népszerű, de úgy gondolom, hogy nem (csak és nem feltétlen) a kicentizett rímektől vers a vers. Ami kötött szerkezetű: ott természetesen elvárható a "rendes-rímhasználat", egyébként szerintem szabad lazítani.
Manon, köszönöm , kedves vagy.:-) |
- január 20 2010 05:30:13
Érdekes gondolatokat fogalmazol! Nagyon tetszett!
Valamit megnyitottál bennem verseddel.
Én a csenddel úgy vagyok, hogy imádom és gyűlölöm.
eddig nem tudtam miért van ez...
Rádöbbentem: Nekem a csönd mindig az elmúlás üres perceit juttatja eszembe. és oly rövid az élet. -ez eléggé idegesítő...
szeretettel. szisz |
- január 20 2010 09:16:31
Kedves Barb!
A rímelés kapcsán kapott megjegyzésre adott válaszoddal teljesen egyetértek. Én is csak azt mondtam, hog úgy még szebb lett volna.
De én is kezdek hozzászokni a szabadversekhez, bár én nem igen élek vele.
S most, hogy némi magyarázatot is adtál a hozzászólásomra, jobban meg tudom érteni a mondanivalódat is!
Az, hogy néha nem tudom megérteni a mondanivalót, az az én hibám és tájékozatlanságom miatt is lehet.
Érzéseidben megértelek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 20 2010 18:54:38
Fel sem tűnt a rímnélküliség, a jelképeidre koncentráltam, és a gyönyörű megszemélyesítés bombádra
Maryam |
- január 21 2010 10:08:36
Köszönöm Scarlett, megtisztelsz.:-)
Zsuzsanna, kedves vagy, semmiben nem vagy hibás, csupán mások vagyunk.:-)
Maryam, köszönöm:-) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
