|
 Vendég: 64
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szürkén és hófehéren
ezt látom a régi képen
hattyú emelkedik
a szürke égen
hattyú
fehér
szárnya a
szürke vízhez épp
csak odaér
szárnya lebben
fordul
a ködben
alig-alig
fodrozódó
túlsó part felé
hattyú a szélben
még akarom
és mégsem
látom
vagy
mégsem
ahogy a szürkeségben
fehér hattyú teste
felragyog
hattyú
fehér
tolla
töretlen
tiszta
mozdulatát
emlékem
újra issza
mért nézel
mindig vissza
fordulj
a párában
ködben
formálódó
túlsó part felé
nem maradhatsz
rabja a képnek
léted
szétnyíló
hófehér
hattyúszárnyakról
hulló
pihe
ébredj
a szárnycsapás
nem végzet
hattyú úszik
fenn a égen
széjjel málló
széllel járó
messzeségben. |
|
|
- november 13 2010 10:18:59
Szépen megírtad,de ha magányos volt a hattyú és a magas égbe szállt, akkor elvesztette a párját és meghalni ment! Mint a kő l lezuhan!
Azt hiszem az utolsó versszk erre utl!
Grtulálok ircsi |
- november 13 2010 10:35:29
Pár??? |
- november 13 2010 13:52:48
Szép
gratulálok.
Ágota |
- november 13 2010 21:11:07
Kedves Mazsu!
nekem nagyon tetszik ez a szimbolikus
szép versed! Gratulálok!
Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
