|
 Vendég: 115
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Két magból születtünk,
Ott a vizes fekete földben,
S az életünk folyásán láttuk egymást,
Mint két vékony növényt, melyek voltak növekedésben.
Te egy liliom, Én egy hajnalka,
Te egyenes és magányos,
Míg Én egy kúszó, akaszkodó,
S időben elértelek, vékonyan megérintettelek... szép a páros.
Állunk a Napon és Esőben,
Ellentétes hatást tár a színünk,
Életünk egymás mellett, külön,
Hmm... egy-egy virágban élünk.
Te egy Időt kibírsz s elszáradsz,
Én egy cseppet meghalok s újra virágzok,
Te egy kóró maradsz,
Én később csomó leszek s velem egy korszakot zártok.
Mégis gondolatom feléd visz,
A földből kikeltünk és ott is száradunk,
De mégis magunk után hagyjuk azokat a csodálatos magvakat,
Melyekkel örökkön újat látunk s egy újat kezdünk. |
|
|
- december 12 2010 19:03:01
Kedves Elemér,
az újjászületést írtad meg szépen.
Szeretettel: Radmila |
- december 12 2010 20:29:59
Elemér!
Nagyon szépen írtad virágok szerelmét!
Aki a virágot szereti...........tudod!!!!!!!!
Gratulálok, sok szeretettel: Pircsi |
- december 13 2010 06:52:59
Gratulálok szép képeidhez.
Ágota |
- december 13 2010 13:16:53
Tetszettek a gondolatok. |
- december 13 2010 16:28:53
Nagyon szép allegória. Gratulálok!
Üdv, Feri |
- december 14 2010 10:07:25
Kedves Elemér!
Igen nagyon tetszett ez a versed. Nagyon szépen állítod párhuzamba az emberi életet a növényekével.
Nekem van egy versem a kis diófáról, az is hasonlít egy kicsit erre.
csak annyiban vagyunk mások, hogy a mi termésünk "kis emberfióka".
Örülök, hogy olvashattam!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
