|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
éltem már át tavaszokat;
rügyet bontott sok faág,
és vártam fagyos hó-napokat,
vagy szirmokat szórt sok virág,
miket egybe összeszedtem,
és fájó gonddal zizzentek,
míg csendben fölvettem,
hogy aztán mind szétdobjam nektek:
az egyik égő tűzszirom volt,
a másik arany boldogság,
a harmadik békét lángolt,
a negyedik meg hű barát...
és ilyen estén hideg lámpaoszlop
ordít felém, de kíndalát
elnyomják a gondok:
hisz éltem már át tavaszokat;
álmokat szőtt a világ,
és úgy tűnt daluk bennem táncol,
mint hazug hangú hiúság...
ó, miért nem varrtam olyan paplant,
mely mindig mohó mámort
fűz fedetlen fejedbe,
s mutatja mit nem láthattál
szemeddel az életbe,
mit kívántál, hogy sütött volna
élőtted szénvirágot,
bár akarnod ezt nem szabadna:
nem ismered de vágyod
a füstöt, lőport és fájdalmat,
hogy Érezd - és igazán -
és ne csak tudjad aztat
hideg fővel, víztisztán
milyen amit adhat
a háború és vérfolyam,
s az alkony a házfalon,
hogy Érezd, Érezd mi olyan,
mint végső csók a vonaton... |
|
|
- november 06 2011 13:21:07
Érdekes hangulatú vers, de az önzetlenséged bizonysága, hogy "szétszórtad" a boldogságot, a barátságot, a békét...csak nem mindig azt kaoja vissza -sajnos- az ember, amit ad.
Szeretettel:Zsike |
- november 06 2011 16:42:08
Nagyon mély érzésekkel teli, elgondolkodtató versedhez szeretettel
gratulálok: Pircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
