|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Grete Marcsik-Neuberger:
Der alte Heidebauer
Traurig geh’ ich über die Heimatflur
Und suche weinend meines Vaters Spur.
Da plötzlich-in meiner tiefen Trauer-
Sehe ich dich wieder , du mein lieber, alter Heidebauer.
Ich sehe dich nach dem Pfluge schreiten,
Den Acker fürs nächste Korn zubereiten.
Und wie er sein Feld bestellt!
Als gebe er Leben und Brot der ganzen Welt.
Ich sehe, wenn deine Stirn sich senkt,
Wie dein Schweiß den Heideboden tränkt.
Und wie erfrischender Tau,
Belebt dein Schweiß, dein Fleiss diese Au.
Im Sommer, wenn Klee verblüht , wenn die fhren reifen,
Seh’ ich dich die Sense dengeln und nach dem Sichel greifen.
Von früh am Morgen bish spät in die Nacht,
Wird dann das Korn geschnitten und in die Scheune gebracht.
Am Abend, wenn die Glocken läuten,
Seh ich dich langsam, müde nach Hause schreiten.
Dein Haupt entblößt, du murmelst im Gang
Dem Schöpfer deinen Lobgesang.
Der Pflug ist verrostet,
Die Fluren sind öde,
Und ich frage voll Trauer:
Heideboden, wo ist dein alter Bauer?
Rings um mich Stille, am Himmel das Abendbrot,
Ich weiß, der alte Heidebauer ist längst schon tot!
Fern der Heimat in frender Welt
Starb er wie ein verbrannter Held.
______________________________________
Grete Marcsik-Neuberger:
AZ ÖREG FÖLDMŰVES
Járom szülőházam hajdani udvarát,
Búsan keresgélem édesapám nyomát;
Mély, könnyes gyászomban egyszer csak hirtelen
Újra látlak, drága, öreg földművesem.
Látlak, eke nyomán ballagsz komótosan,
A holnapi magért munkálkodsz szorgosan.
Milyen gonddal szántod, műveled a földet!
A világ kenyeret, életet kap tőled.
Látom, hogy leszeged őszülő fejedet,
A szántás beissza bő verejtékedet,
A te verejtéked, páratlan szorgalmad
Élteti e földet, mint frissítő harmat.
Mikor a lóhere-virág már enyészik,
És a nyár derekán a kalász beérik,
Látlak téged, ahogy kaszád kalapálod,
Sarló alá, ahogy a rendeket vágod,
S kora hajnaltájtól késő éjszakáig
A levágott búzát hordod a pajtáig.
Amikor az este már a harangoké,
Látlak, mész fáradtan, lassan hazafelé,
S hajadonfőtt mormolsz útközben egy imát,
Megköszönve Néki mindent, amit csak ád.
Az eke rozsdállik, az udvar is üres,
Búsan kérdem magam: hol vagy, vén földműves?
Csend vesz körül… Tán Fenn vacsorához fogott
Apám, a földműves, aki régen halott!
Idegen országban, otthonától távol,
Hősként költözött el ebből a világból.
________________________________________
|
|
|
- március 26 2012 09:22:15
Kedves Dávid!
Tudnod kell, hogy engem mélyen (szinte könnyekig) meghatott ez a vers, ha bár nem az én apámról, vagy a Tiédről szól, hiszen idegen nyelvű költő "tollából" származik, de mégis egy kicsit magaméinak érzem a versben írottakat, a költő földműves édesapjára való visszaemlékezés. Az én apám is így dolgozott a földeken a többi családtaggal és közeli hozzátartozókkal együtt, s később a tsz-ben fuvarozott a lovakkal.
Ha az ital nem lett volna "ellensége", amiről Ő azt hitte, hogy barátja, akkor talán még ma is élhetne.
A költő édesapja valószínűleg katonaként teljesített szolgálatot egy idegen országban, a háború alatt, és azért távozott el hősként, otthonától távol, ami az egyik legszomorúbb dolog a világon!
Szeretettel olvastam remek műfordításodat!
Zsuzsa
 |
- március 26 2012 12:22:39
Kedves Dávid!
Köszönöm, hogy fordításaid révén megismerhetek olyan külföldi írókat, költőket is, akiket amúgy nem olvashattam volna!
Zsuzsa már tolmácsolta az én gondolataimat is.
Szeretettel, üdvözlettel: Dellamama |
- március 26 2012 19:08:05
Gyönyörű!
Szeretettel olvastam:Zsike |
- március 27 2012 03:04:41
Köszönöm az érdeklődést és szíves méltatást!
Ahhoz képest, hogy mennyi munka van benne,
nincs nagy becsülete a fordításnak. De ez azokat
minősíti, akik meg sem nyitnak. Mellesleg egy
amszterdami színesbőrű utcaseprővel valamikor
beszélgettem. Tudott angolul, franciául, németül,
hollandul, és még a maga szuahéli nyelvén. |
- március 27 2012 08:53:14
Gratulálok nagyszerű fordításodhoz.
Ne törődj azzal ki nem méltat, az őt minősíti.
Szeretettel Joli |
- március 27 2012 18:27:38
Bizony, a fordítás rabszolgamunka. A visszhanggal meg, ugyan ki törődik. Én, például nem sokat. Elég, ha egy-két ember néhanapján azt mondja: jó, amit csinálsz.
Számomra ebben az az öröm, hogy lépésről lépésre bevezet egy más ember gondolatrendszerébe, ami számomra izgalmas. Tulajdonképpen azt játszom, hogy egy kicsit én vagyok ő, aki írta a művet. (Persze, csak egy kicsit. A saját bőréből senki sem bújhat ki.)
Ne keseregj! Ha szereted csináld. Tudod, a jutalom - és az öröm - maga a munka. |
- március 28 2012 00:27:35
Joli, Harmat, köszönöm!
Igen, az öröm az maga a munka, a csiszolgatás, simogatás, az egyre jobbra-szebbre törekvés... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
