|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Holdvilág ráköszön az esti szürkeségre,
szívemben egy érzés kapott tüzet vlgre.
Álmomban sem láttam soha olyan szép lányt,
mint szürkülő gyémántban a kedvesem arcát...
Tátongó üresség tölti be a teret,
szememmel kémlelem a sötétszürke eget.
Hófehér hópelyhek úgy esnek az égből,
ahogy a gyémántom szürke lesz fehérből.
Ó mily csendes élet miért maradsz hát szürke?
miért nem vágysz a sötétségből az éltető napfényre?
Lehetnél oly boldog, vidám mint egy gyermek,
s nem maradnál szürke, míg az évek telnek.
Elhullott a hamu a megperzselt szívemről,
eltűnt már a szürkeség a ragyogó hitemről.
A gyémántom meg szürkül, s már oly fekete,
hogy a hitem lángja is hamu leszen benne... |
|
|
- augusztus 25 2012 09:57:15
gratulálok versedhez! üdv: tenger |
- augusztus 25 2012 14:24:37
Örülök,hogy tetszett! Zsolesz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
