|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Úgy érzem néha,
nekem zordulnak a felhõk sötétté
s elmerengõ láncuk hiába tépné
segítõm, a szél, könnyû foszlányokra,
esküt tettek, hogy hamis árnyú, lomha
pára-testük nem enged szabadon:
hát egyedül vagyok.
Úgy hiszem néha,
hogy a szelíd Örökök vigyáznak rám,
csak elrejtik õket a hatalmas fák
s árnyukba temetik a fényeket,
hogy meg ne lelje a hideg félelem
titkon óvnak e tündér-alakok:
nem egyedül vagyok.
Úgy félek néha,
mikor eltûnik a képzelt pillanat
s érzem valahol, hogy végleg itthagytak;
elragad az éj, a felhõké leszek,
tûnõ habbá válok égi ereszen,
tán észre sem veszik, hogy meghalok.
Hisz egyedül vagyok. |
|
|
- február 07 2008 20:18:08
Gyönyörû képek, megszemélyesítések. Szépen megszerkesztett a versed, nagyon átérzem a gondolataidat.
Maryam  |
- február 08 2008 04:51:34
Szép gondolat meneteted van, szépen megírtad. Hiddel nem vagy egyedül, mert mindenkinek van egy angyala, ami segít. Szeretettel: Kormi |
- február 08 2008 08:05:07
Ó, ismét egy remek ék tõled |
- február 08 2008 09:12:07
Állítólag van õrangyalunk, aki vigyáz ránk. Igaz, nem ketten, csak egy... de akkor sincs az ember egyedül. Nagyon szép a versed!
Üdv: Magdi |
- február 08 2008 10:15:46
...ugye-ugye? Mondom én,hogy angyal...
Viccet félretéve:öröm volt hangosan felolvasni,annyira szépen zenéltek a sorok.
Gratulálok! |
- február 09 2008 08:25:31
Köszönöm, hogy olvastatok....nehéz az élet... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
