|
 Vendég: 81
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hogy tudnád egyszer a kezet
ellökni, ami ringatott,
hiszen betű és ékezet
vagytok ti ketten, s voltatok;
vért adott neked, sejteket,
étele étkeddé vált,
testében vitt, és rejtjelet
táplált be génjein át…
Hogy tudnád ellökni kezét,
mi ceruzádat vezette,
ahogy vésted az ábécét
újságpapiros-hegyekre;
ha óva szorított az út
szélén, kémlelve autót;
ha ingedre hímzett azsúrt,
sosem verve az ajtód,
mikor segítségre vágyott…
Hogy vén lett, tehetetlen,
nyikorgó kínnal alázott,
– ne hagyd szárnyaszegetten!
Hisz irdatlan mély az a kút
– vége neked nem sejtett –
hová löknéd. S nincs retúr-út
vénnek, ki elfelejtett!
|
|
|
- szeptember 23 2015 20:03:45
Kedves Irénke!
Nagyon szépen megírtad, bárcsak minden szív ugyanígy érezne.
Gratulálok.
Szeretettel: Vali.  |
- szeptember 24 2015 18:18:26
Köszönöm, Valikám. |
- szeptember 24 2015 19:35:38
Kedves Irénke!
Lelkeket érintő versedhez szeretettel gratulálok - Szfű |
- szeptember 25 2015 02:22:23
Csodálatos érzelmek, megfontolandó komoly gondolatok a versed Irénke! Nagyon szép, megható! Pedig elég sokan ellökik maguktól azt a kezet..amikor már megöregszik és tehetetlen. El vele, az intézetbe, vagy a szoc. otthonba, ott jó helye lesz, idegenek között!
Szeretettel gratulálok!
Évi |
- szeptember 25 2015 13:31:47
Köszönöm szépen, kedves Margitka és Évi. Különösen kedves nekem ez a vers... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
