|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A sötétség kitárja szárnyait,
Hold, se csillag-fénye nem világit.
Szép lágy álmokra hiába várok,
szobám falán csak árnyakat látok.
Képzelgés ez csupán mi lenne más,
agyam szüleménye a látomás.
Nincs árnyék sehol ha lement a Nap,
éjjel nem lehet látni árnyakat.
Fény és árnyék mindig együtt járnak,
ez a rendje a földi világnak.
Te az enyém, én árnyékod lettem,
ha léptél én veled együtt léptem.
Két kezem már csak árnyékot karol,
te eltűntél a fényben valahol.
Mióta nem vagy a közelemben,
régi magamnak árnyéka lettem. |
|
|
- február 24 2016 13:48:22
Kedves Mária !
Mi mindnyájan árnyékok vagyunk s a végtelenben suhanunk
Nagyon tetszett a vesed
Szeretettel gratulálok
Tibor |
- február 24 2016 15:07:30
"Két kezem már csak árnyékot karol,
te eltűntél a fényben valahol.
Mióta nem vagy a közelemben,
régi magamnak árnyéka lettem."
Nagyon szép a versed Marikám!
Szeretettel gratulálok! Évi |
- február 24 2016 18:17:09
Kedves Tibor!
Köszönöm, hogy olvastál és elmondtad véleményedet!
Üdv: Maria |
- február 24 2016 18:18:18
Évikém!
Jól esik, hogy szépnek ítélted versemet!
Szeretettel köszönöm: Maria |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
