|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Harmatos, részeg szavak hullanak az égből,
a messzeség felé felemelem mindkét kezem,
növekvő bennem a mindennapok lendülete,
a költeményemen keresztül felvirrad..., amit simogat a szél.
Pennám vérvörös betűket ír,
égi eszemen keresztül megsirat egy madár,
mert egyedül hagytam a levegőben,
szomorú szeme máig elkísér.
Örökkön csorog a könnye,
úgy mint a tintám a tollam hegyén,
és gyorsan írni fogok, nem pihenve -,
a versírás... az én nagy szerelmem.
|
|
|
- június 12 2018 07:51:01
Nagyon szép, elgondolkodtató vers. Szeretettel olvastam.: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
