Nagyon siettél utadon
Emlékeid, kutatom
Törékeny alakod
Mosoly az arcodon
Ahogy fogod kezem
Egyengeted, léptem
Nem kellett volna sietned
Idő előtt, elmenned
Hiányzol, ezt ugye tudod
Nincs nyitva ablakod
Ami előtt ültél sokat
Múlatva, a csendes napokat
Írtál, újságot olvastál
Nem intesz utánam a kapuból
Nem csengetsz, az ajtómon
Nem húzod fázósan kabátodat
Nem felejted itt kalapodat
Nagyon érzem, hiányodat
Én, sosem voltam, jó fiad !
Nem kísér el tekinteted
Nem simogat, meleg kezed
Nem gondoltam rád, sokat
Mára már, tudom hibáimat
Jóvá tennék, minden hibát
Egy halvány mosolyodért
Már nagyon szeretlek
Többé, sosem feledlek!
Sokat imádkozom érted
Aztán, újra haza jöttél
Példaképem Te lettél
Mindig, itt leszel velem
Újra megfogod, a kezem
Papám, emlékszel?
Utaztunk sötét vonatokon
Vacogtunk, hideg hajnalokon...
