Gyülölöd már a lelki fájdalmat,
Mi benned mindenhol szétárad;
Árva vagy,akár egy magányos rózsa,
Mégis megállnál egy biztató szóra.
Esdeklõ szavad nem hallják,
Énedet megismerni nem akarják;
Védtelen életed sebzett-máris,
Tövissel él a rózsaszál is.
Benned él a szerelem virága,
Mit megkaphatnál bárhol a világban;
Míg a boldogságot sírva szomjazod,
Magadba vívod kemény harcod.
Légy büszke virágszál,hidegen
Hadd nézzen fel az a sok idegen,
Kik állítják szüntelen,hogy szeretnek
És belül mégis jégcsapok csepegnek.
Mutasd meg,hogy nem aláznak porig,
Hogy a tövis szúr,ha a látszat csal-is
Törékenyen is eljuthatsz a küzdelemig,
Tarts ki bátran,lelkesen a gyõzelemig.
Tanulj meg bízni önmagadban rózsaszál
Hidd el mindig a jó nyer:a szó tovaszáll
S jöhet tél vagy éppen nyár ezután
Rád veti fényét a boldog napsugár.
Torma Zsuzsanna - április 18 2008 09:27:00
Nagyon szép volt, kedves Homancs!
Bizony, meg kell tanulnunk önmagunkban hinni!
S akkor jöhet tél, jöhet nyár!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
homancs - április 29 2008 10:09:08
köszönöm,hogy olvastál
