|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
 Gy.
Most már enyém végleg, ez a vén diófa,
nem hagyom kivágni, ne legyen bitófa!
Bújok hozzá éppen ölelem, simítom,
ha szükséges, ha kell, mésszel mosogatom. |
|
 M
Mint vérvörös uszály, úszik esteledés... látóhatár felé,
Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé.
Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket,
És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket. |
|
 M
Ez az idő gyorsan múlik,
Én meg lelassultam,
Nem szégyellem, ha lefekszem,
Már el is aludtam! |
|
 M
Rászálltak az öreg fára,
levele már nincs, elszáradt. |
|
 M
Angyalok kórusa, országodban zengik,
hogy eljöttél, köztünk vagy, szeretetben megint!
Még sokáig élünk itt mert te vagy az a csillag,
mely beragyogja lelkünk, és soha el nem hagy! |
|
 V
Poros utakra csendes eső szitál,
szürkéből fekete lesz, fekete sár.
Itt már az ősz kopogtat, jönnie kell,
elfáradt, elköszön a lángszínű nyár. |
|
 M
A magyart évszázadok óta a sors veri,
Mert életre alkalmas, biztos ezért teszi. |
|
 M
Részévé váltam a Világnak
Vállamra takarót terített
a langymeleg nyári este
Ez a boldogság estje volt |
|
 M
Már elmúlt egy hónapos, nézelődik,
nevetgél, nagyon szépen fejlődik.
Ez alatt az egy óra alatt az Anyuka
elvégezheti a sok munkáját, |
|
 M
Tárd ki szíved! Hadd szálljon a szeretet,
tiéd lehet az őszbe bújt kikelet...
Szeress, mint soha még! Utolsó esély?
Ha már tél kopogtat, a remény csekély... |
|
 M
Felhő asszony magához húz,
sírni kezd.
Könnyeiben feloldódom,
köd leszek. |
|
 M
Hajnalcsillag ragyog, a sötétség elhagyott,
minden szerelemnek tüze most, itt ragyog!
Álmos hajnali fényt, gyöngéd szél lehűti,
tündöklésnek álmát, a sötétség sem tűri! |
|
 Gy.
Akkor még nem láttam az árnyakat,
vidáman kacsintott rám a nap,
de tovatűnt mára a csillogó nyár,
virágszirmaim régen elhervadtak már. |
|
 Gy.
Csapadékos évszak az ősz,
szél élezi ki az esőt,
kifordítja az esernyőt.
Ha esik is,mindhiába, |
|
 Sz
Kergeti a felhőket is,
Ez már ősz a javából,
Alant sok lehullott levél,
Búcsúzik a fájától!
|
|
 Sz
Nem is búcsúztál, csak szó nélkül elmentél…
Pedig voltak együtt igen szép napjaink.
Engem már az óta el is felejtettél…
|
|
 Sz
A nyugalom volt mindig, mi hiányzott,
béke kellett volna, ám csatázni hívtak,
amikor a lélek csak szabad akart lenni,
gúzsba kötni valaki mindig akadt.
|
|
 Sz
A folt nélküli gyapjas, szürke ég
az Adria, gyönyörű, kék szemét,
úgy födi le méltóságteljesen,
hogy ne háborodjon föl senki sem,
|
|
 Sz
A búcsúzás, mindig fáj,
főleg attól, aki közel áll,
de, ha örökre elmegy,
az, a legjobban fáj!
|
|
 M
Megmaradt a jónak, minden drága gyöngye,
borúltságban derű, bárcsak béke jönne!
Csillogásnak árja, tündérfények között,
Koromsötét éjnek, ragyogása eljött! |
|
 Gy.
Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg,
Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg...
Már csak lassan zakatoló az életvonatom,
Az utazó homokóra... pereg monotonon. |
|
 Gy.
Nem kértem, hogy szeress,
Érzéseid számomra érdemtelenek,
Ne kérd, hogy értselek,
Lényed számomra lényegtelen. |
|
 Gy.
Az érzés oly ártatlan,
Mint egy újszülött kisded.
Ébred, szunnyad, nyugtalan,
Így felkavarja lelked. |
|
 M
A borz bűzös szürke állat,
kellemetlen szagot áraszt.
Ez védekező eszköze, |
|
 M
…Ráleltek Dunykára egy napon,
Fejszefok végzett vele…
Hová lett aranya, mit nagyon
Megszolgált szép köldöke?! |
|
|
|
Ma 2025. június 12. csütörtök,
Villő napja van.
Holnap Antal, Anett napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
