|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Kárpátok karéján hímfarkas üvölt,
felhőt markol félőn a reszketeg hold;
havasi legelőn fagyos szél süvölt,
komondor őrzi a népes juhakolt. |
|
 V
Csónakunk lebeg a tó vizén,
álmunk mélázva benne ring,
vijjog egy héja, fenn kering,
reszket a tükrön a szűzi fény. |
|
 V
Holdezüst harmat
csillog a kerten
pacsirtaszótól
hangos a reggel |
|
 V
A kávéház asztalához kissé sápadt arccal ült le
a huszonéves zeneművész kedvese kezét fogva.
- Megbocsásson…Ezt a művet egy művész-barátom küldte -
Húzta ki a borítékból – s asztalt ért egy halom kotta |
|
 V
Honnan jöttél, csavargó szél?
Tegnap vajon hol rejtőztél?
Jól lehűtöd még arcomat,
ezer kezed csiklandozgat.
|
|
 M
A partra vetett egy hullám,
tengerbe fulladtam: hullám.
Körül vesz kíváncsi tömeg,
több nyomozó körül liheg. |
|
 V
Lapozgatom életem regényét,
oldalról-oldalra átgondolom,
mit hagytam ki, ami szép,
mit nem írtam bele, ami sokat ért. |
|
 V
A láng még lobban,
jussa igézet,
felkelő napban
titka nem éget. |
|
 M
Lelked hegy felett lebeg,
még itt marad kezed nyoma.
Sokan vannak, kik nem felednek. |
|
 V
Megpihentél, szíved utolsó dobbanása elcsitult,
Fáradt tested nyugszik, lelked fényben megtisztult.
Angyalszárnyon pihen sóhaja a szélnek,
Magához kéretett Urunk, véget ért a földi élet. |
|
 V
Vadak legyünk erdőn,
zörgessük a gallyat,
záporozzon szirom
- patanyomba’ tócsa!
|
|
 V
egyszer még keresni fogjuk egymást
már itt a perc mely elnyel mint a föld
gyönyörben amit gyűlölet elvár
hazug pohár hazug borokat tölt
|
|
 V
Köszönök mindent, jó barát,
Mert az voltál, és mert igaz volt,
A réti füvek illatát,
Fölöttük holdat, karcsú sarlót; |
|
 V
Szívemnek minden lánca lazul,
És ha majd egyszer elszabadul,
Élettel tölti meg testemet,
És egy szép új világba vezet, |
|
 V
Majd jóval később fog eszünkbe jutni
ez az egyszerű történet,
erről a padról, ahol jelenleg ülünk,
míg forró halántékunk összeér, és hallgatunk. |
|
 V
feljöttek az égre a csillagok
az elfáradt világ megnyugodott.
Félretesszük egy időre a gondot
Hold ébreszti a vágyódó kalandot. |
|
 V
Mit vétettél, mondd el nekem,
tudod, meghallgatlak!
Mitől könnyes két szép szemed
lelked nem szakadhat! |
|
 V
Mária, Szent Tűz,
Mária, Szent Szűz,
Titkoknak liliomzápora –
s József Istencsiholója! |
|
 V
Veszni indult István öröksége,
évszázadok óta nincs e földön béke.
Egykori dicsőség rég sárba tiporva,
külső támadások, belülről tivornya, |
|
 V
Magad elől menekülsz ,
lelkedben zárt ablakok.
Indulat és félelem,
egymást váltva kavarog.
|
|
 V
Életednek miért akartál véget vetni?
- azt mondod, hogy nem érdemes élni. |
|
 V
Torkom vágom egy hófödte, égbenyúló hegycsúcs fokán,
Egész lényem bűnbánattal keserédesen körbeveszem,
Sajnálom és szánom ezernyi létből fakadó súlyos hibám,
S csordogáló vérem végén, önmagam a mélybe vetem, |
|
 V
Hajlott hátú,idős ember óvatosan lépeget
bizonytalanság látszik rajta kiméri a lépteket.
Tekintete körbe jár,szemléli a környezetet
minden új amit lát,ez a Világ neki befellegzett. |
|
 V
Drága Gyöngyöm,
Anikóm,
Szeress, amíg élek,
Ameddig Veled élhetek, |
|
 V
Arcodon örökké szempilláid árnyékát kerestem,
földrajzilag Keleten...
a Nyugat meséit itt nem lelem.
|
|
|
|
Ma 2026. szeptember 27. vasárnap,
Adalbert napja van.
Holnap Vencel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
