|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 M
Az írást öncéllá kell tennünk.
Hogy mindent elfeledjünk. |
|
 M
Számolok, oldok, pipettázok
feltárok, s kémcsöveket rázok
s talán összefüggést találok... |
|
 V
így, búcsú nélkül ne hagyd el Szodomát.
Megállt – s ahogy nézne a városra vissza,
tekintete, jaj, komor éjbe merült;
a teste örökre a sónak a foglya, |
|
 V
Hajdanán idegenként, hallgatag mentünk egymás mellett,
de megéreztem, hogy akkor, ott szerelmes leszek
abba a tiszta arcba, melyben ott a nyári virradat,
abba hajba, mely aranyszállal fonott, és mégis egyszerű. |
|
 M
Inkább énekeljük:
Úgy szép a szegénység,
ha semmink sincs. |
|
 M
Az orgonára lepke szállt,
eljött a nap - erre várt; |
|
 M
Ha árnyak settenkednek alkonyatban
aszúsodó tőkék közt bújva meg
s a vázra futott indák íze pattan
a méla csendben, mint tüzérlöveg, |
|
 M
Ezt, Te nem tudhatod meg,
mert, nem mondom el Neked,
magamban tartom örökre,
szívem szomorú emléke.. |
|
 M
Éhezem,
de láthatod, mégis itt vagyok,
kitartóan kietlen utadon, |
|
 M
Mindig kihajt, 'mi évelő...
Ha apró is - felnő. |
|
 M
Legyen átkozott az a perc,
amikor észrevettem,
hogy versek zenéje rímel bennem. |
|
 M
De jaj, ha már mindent
vén korom feledtet,
ha kihull szívemből,
ami szép lehetett! |
|
 M
Dugja fejét a virág,
Rólunk szól a világ,
Újra a Lét közepén,
Élet legtetején, |
|
 M
Egymást marják az emberek, a népek,
sűrgetik a véget,
annyi minden jót tehetnének. |
|
 M
Fut, széles, kanyartalan út, a nagy kanyaron túl a semmibe…
Kialvatlan a szemeim, révedve bámulnak a messzibe… |
|
 M
Keresem az utam, a jelem,
s talán önmagam megszeretem.. |
|
 M
Egy nő fekete hajába kerülnek,
a hóvirágokkal, illatos ibolyákkal együtt. |
|
 V
Nyitva az ajtó
ma tolvaj járt itt
elvitte minden kincsem
amit csak talált itt |
|
 V
Nappal Tavasz, éjjel tél,
Az én szívem mégsem fél,
Most kapjuk a legtöbb erőt!
Így viseljük el a jövőt.
|
|
 V
Halhatatlan szerelem!?
Álom, hozd el énnekem!
Érezzem is - szívemen,
milyen jó ezt éreznem! |
|
 V
Miért vágyódunk
mindig az után,
ki elfelejtett,
|
|
 V
szürke árnyalatok
szomorítják a felkelő Napot.
ragyogást várnak,
akik naponta munkába járnak. |
|
 V
Széle sem volt, hossza sem volt,
nem is értette a mennybolt,
hogy a pici cinegének,
aki vigyázza a kéket, |
|
 H
Sziromról sziromra,
virágról zöld gallyra
lép a Tavasz lába,
libben a szoknyája! |
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
