|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
 V
Látod, jó apám, hogy bomlik a tavasz?
- s te nem vagy itt velünk,
nélküled telt a nyarunk, a telünk;
bár a hegytető néhol még havas, |
|
 V
Nem láttalak
vagy száz éve tán,
szemed csillog,
arcod ragyog, |
|
 V
Virágoskertem száz virága,
erölködve dugja ki fejét.
|
|
 V
Hiszem, mindent elérhetek,
Hiszem, bárkit szerethetek,
hiszem, mindent feledhetek,
hiszem, holtig remélhetek. |
|
 V
Megkértem egy falevelet,
fesse zöldre a kedvemet,
legyen vékony, élő szelet,
pótolja a kenyeremet,
|
|
 V
Csak nézi a tükröt csendesen,
számba veszi sorra,
mit eddig asztalra tett,
csüggedten számolja ráncait, |
|
 V
Kerestelek,mint tömeg a Holdat,
és sötétben elszórt lábnyomodat -,
mely tőlem vezetett hazáig:
a Gyönyörű Hajnal Palotáig.
|
|
 V
Kondul a hajókürt,
Reszket a való;
Végzet-kertben játszadozni
Gyermeknek való. |
|
 V
Színes tollakat repít a szél, szellem-árnyék lebeg.
Megfésült szárnyvégekre pihék takaróknak.
Megállt a varázsszőnyeg, hiába az ütlegelő kéz,
daccal síró akarat. Konok, hideg, összetört, vér-ízű ajkak... |
|
 V
Kis unokám nő, mint a gomba,
Már egy banánt eszik desszertként.
Már most huncut szeme világa,
Karjait nyújtja szeretetért.
|
|
 V
A semmi elment két semmit venni,
így a semmi nem fog tönkremenni.
Minthogy a semminek semmire sincs
szüksége, és a semmi meg nagy kincs... |
|
 V
Térdelve hallgatom a szent csendet.
Oltáron a gyertya csonkig égett,
közben fából faragott szentek néznek,
rövid imára hunyom le szemem. |
|
 V
Szűzi fehérben szül az ártatlanság,
utad kövezik megkopott lábnyomok,
példás történeted szíved-vívott harcát
hazafias hévvel róják zord századok. |
|
 V
Úgy egészítjük ki egymást,
mint muzsikaszó a muzsikást.
|
|
 M
Nem szoktam sírni,
de most könnyezem,
úgy hiányzik a Kedvesem,
nem is ír, nem hív engem. |
|
 V
Alszik a természet, álmodik a táj.
Megváltozott az égbolt is, távolibbak a csillagok is,
minden oly idegenné válik, oly távolivá.
A fák, a bokrok téli színekben állnak, |
|
 V
Álmod a lepke! -
lelked kertjében
szárnycsukogasson.
|
|
 M
Érezni érintésed könnyű pilleként
Érezni tested teljes melegét |
|
 M
Két éve múlt, hogy messze mentek,
s csak tegnap volt, úgy összementek
a nyújtózkodni röst napok, |
|
 M
Csak úgy, elindultam a kihalt utcán,
Nézem, sehol nem látok senkit.
Egyedül ballagok az üres utcán,
Én úgy megölelnék mindenkit. |
|
 M
Egy augusztusi délután
ölelt át engem,
egy sárásan fényes napsugár. |
|
 M
Akár a fák, várok én is
sorsomat tűrve csendesen;
helyemet régen nem lelem,
ruhám a fény, fázom mégis. |
|
 M
Terhem száz, de élni kell, ostor hajt, s a félelem,
ez Virgínia földje, - földje, ó.
//Haza száll a képzelet, sokat sírok értetek;
Ez, jaj! Kínoknak völgye, - völgye, ó!// |
|
 H
Jeges kezével búcsút int a tél,
ígéri, idén újra vissza tér.
A távozását már alig vártam,
menjen el messzire, ne is lássam.
|
|
 H
Rövid roham, a láb lendít… Hiába!
Levertem: szégyen, por hull, könnyözön…
Csak kettő méter tíz a magassága,
De mégis folyton lécbe ütközöm.
|
|
|
|
Ma 2026. június 17. szerda,
Laura, Alida napja van.
Holnap Levente napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
