|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
 V
Merülj bele!
Eltűnik minden gond;
elszáll, mi fáj,
|
|
 V
Az a sok ölelés, mit nem öleltünk el...
és azok a csókok, mik ajkon maradtak, -
a szavak, a bókok, mind belénk-apadnak,
ha zsugorin bánunk önnön érzésünkkel. |
|
 V
Gonosz az ember! - mondta az Isten,
pusztulj te gazság, pusztuljon minden,
ami csak élő haljon e Földön,
helyére szűzi tisztaság nőjön! |
|
 V
Miért szeretlek, kitudja
A Szívem már nem kutatja.
Olyan vagy, mint bazsarózsa
Szép, vágyom a mosolyodra. |
|
 H
Hazafelé mentem, anyámhoz éppen.
Ezen a hosszú úton egy kocsmába betértem.
Jólesett pihenni és egy pohár frissítőt inni,
mert odakint meleg volt, és már nem lehetett bírni.
|
|
 H
Szobámban
középen áll a ládám,
turkálok rongyok között bokáig
egyedül, árván, állván
|
|
 Gy.
Rideg a tél,
Hideg van, borzongok.
Varjak szállnak,
Hideg van, borzongok. |
|
 Gy.
és belekésett, hogy a lelkük békül,
az Isten nem hagy semmit számla nélkül,
a nagy kéz régen túl van a rováson. |
|
 Gy.
Legalább álmomban
lehessek boldog Véle'
hadd tartsam karjaimban
legalább ezen az éjjen. |
|
 H
magyar sors keresztre szegeződött,
idegenek döntenek sorsa fölött.
Ha elveszett fiatokra gondolok,
szívemben megkondulnak a harangok.
|
|
 H
Felhőkre függesztett kertek
gyümölcs-szájukkal a nyárról
énekelnek
|
|
 H
Mikor a nem túl magas, fekete ég fedőként ereszkedik
csúnya ragadozómadárként a lélekre,
és egy szomorú napot, mint az éj és a köd
kőre terít, és a teljes láthatáron teljesül egy ölelkezésben, |
|
 H
Habár sok az élc,
Te sohasem félsz,
bár magas a léc...
|
|
 H
Nem feledem sosem, hogy akiért éltem
ellenem fordult egy őszi napsütésben -
ellenem fordult, majd elárult bennünket
összetört szívemben ájult vérem lüktet.
|
|
 H
Te, túlvilág arája, szent edény,
Te, kit a Csend, s a vén Idő nevelt,
virágfüzérbe írt csodás regéd
akármely dalnál édesebb nekem:
|
|
 H
- Ma fagy bilincse enged, a part fűzöld,
bogár mocorog úton-útfelen.
Miért, hogy pillantásod mégis űzött,
szemed szomorú, fakó, fénytelen? |
|
 V
Három éve kemény télben,
Magas hóban, hideg szélben,
Anya, kórházban vajúdott,
Valakire gondolhatott! |
|
 V
Pálkata péntek, esti mesének,
hét-szarvú törpe hámlik a ködbe.
Szőr-pihe állán, csombor a vállán.
Bocskoros ördög, orra csak szörcsög, |
|
 V
Ég és a Nap között,
A felhők fölött
Száll a lelkem
Arról szól a versem. |
|
 V
Emlékeim sűrű erdejében
bolyonganak gondolataim,
miként a lepkék, virágra szállnak,
eltévedek a múltam útjain. |
|
 V
Mikor a huszonévek szállnak,
s reptükkel fájnak:
ne add magad!
Éveid múltával |
|
 V
Régen láttalak,
jobb ez így nekem.
Nem is hiányzik
a zavaros életed.
|
|
 Gy.
Tarka cica, s hápi kacsa,
elindultak vándorútra.
Völgy ölén egy patakmeder,
rajta fából egy híd hever. |
|
 Gy.
A szerelem, örök vallomás
mely nem ismer sem kort, sem semmi mást,
A szerelem nem ismeri a határt,
és leküzd minden akadályt. |
|
 Gy.
Ha hajnal ébreszt, nem tudom minek,
hisz virrasztanak éjjel a sínek,
az ember úgyse zötyöghet sokat,
a világ végén megáll a vonat. |
|
|
|
Ma 2026. szeptember 29. kedd,
Mihály napja van.
Holnap Jeromos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
